Öt bor a Balaton déli partjáról

Bujdosó Mentőöv rozé 2013

Tanítanivalóan szép lazacszín, pirosbogyós gyümölcsök és valami furcsaság az illatban. Ízben egysíkú, ámde jellemzően éretlen ízek, nyers, durva savak mellett. A belvárosi kocsmák rozéfröccsnek való borainak körülbelüli szintjét hozza, ám mi ettől többet várnánk a pincészettől. Nekünk most nem tetszett.

Bujdosó Kapitány irsai olivér 2013

Amennyire nem tetszett a rozé, annyira bejött az irsai. Az eddigi magabiztos etyeki Szent István Korona és Nyakas duó mellé bátran odatennénk a dél-balatoni irsait is: áradó illata és behízelgő íze, picike édessége nemcsak minket tudott meggyőzni, hanem gyakorlatilag bárkit a szőlőfajta őszinte rajongójává tenne.

Bujdosó Csomó sauvignon blanc 2013

Fajtajelleges, egyszerű, egyértelmű és közérthető, jó savú sauvignon blanc a Balaton déli partjáról. Sem erényei, sem hibái nincsenek, ez a bor kifejezetten arra van teremtve, amire alapvetően minden bor: hogy jó ízzel megigyuk. 

Bujdosó Nemere 2012

Az a gyanúnk, hogy túl fiatalon kóstoljuk a bort. Visszafogott, de kellően telt, tömör bor, jó savakkal. Ízében csonthéjasok, mellette egy kis zöldesség és némi ásványosság. A száraz sor legjobbja, szép dél-balatoni házasítás.

Bujdosó Tramontana kései szüretelésű tramini 2011

A pincészethez köthető első emlékeink egy 2008-as kései tramini képében köszönnek vissza, azt akkor nagyon, de tényleg nagyon szerettük. Hasonló mosoly ült az arcunkra, miután beleszagoltunk a pohárba az immáron Tramontana néven futó kései traminibe: klasszikus késeis jegyek, talán ici-pici botritisszel. Az édesség viszi, ez azonban nem áll rosszul neki, pont annyi a sav a borban, hogy mindig jólessen egy újabb pohár. Remekül megszerkesztett édesbor, ráadásul meglepően jó áron.