Viszlát, ósdi anyák napja! Megérkezett a „Felnőttek, akik Szeretnek Minket Nap”! Vivát!

„Kedves Szülők, az elmúlt évek gyakorlatával szakítva mostantól óvodánkban nem készítünk gyermekeikkel anyák napi ajándékot. Manapság, amikor egyre nagyobb hangsúlyt kap a sokszínűség, senkit nem szeretnénk kirekeszteni. Anyák és apák napjára sokszor sztereotip ajándékok készülnek, például virágok az édesanyáknak. (…) Emellett a mama–papa–gyerek(ek) felállás a mai családokban már nem alapértelmezett” – efféle levéllel fordult egy német katolikus(!) óvoda vezetése a szülőkhöz az arrafelé most ünnepelt anyák napja előtt.

Elszigetelt eset – gondolhatnánk, csakhogy egyidejűleg a német evangélikus egyház honlapjától kezdve a legkülönbözőbb német nyelvű hírportálokig mindenféle szakértők hangsúlyozzák: ideje lenne egy nemeken átívelő „szülők napjára” lecserélni az anyák napját,

(Fura: pride-hónap idején nem szokás arról cikkezni, hogy az efféle ünneplés a hálószobai szokásaikra redukálja az LMBT-személyeket.)

Kanadai és franciaországi iskolákban szintén buzgó pedagógusok döntenek úgy, hogy tanulóik „sokféleségére tekintettel” idén nem tartanak anyák, illetve apák napját – már ahol nem nevezték át már tavaly „Felnőttek, akik Szeretnek Minket Nap”-nak, illetve az általunk szeretett emberek ünnepének.

„Boldog Felnőttek, akik Szeretnek Minket Napot, drága kettes számú szülőm!” – valahogy így hangzana tehát a kisiskolásoktól elvárt korszerű, hiperinkluzív köszöntés, amely anyák napján csak az anyákat rekeszti ki, de sebaj, ők már nem „alapértelmezettek” egy igazán modern családban. (Arra sajnos egyik híradás se tér ki, hogy ezekben az esetekben mivel helyettesítik a petesejtet.)

Számos amerikai nagyvállalat – köztük különös módon az Ancestry nevű családfakutató cég – az érzékenységekre tekintettel áprilisban levélben fordult törzsvásárlóihoz, figyelmeztetve őket, hogy hamarosan érkezik az anyák napi akciójuk, de ha a kedves vásárló rosszul érzi magát az „anyák napja” szóösszetétel láttán, kérheti, hogy ne küldjenek neki idén anyák napi hirdetést anyák napja környékén.

de mégse világos, mitől lesz jobb egy labilis nőnek, ha egy vastag betűs anyák napi levélben megkérik, szóljon, ha három hét múlva nem akar anyák napi levelet kapni. Nem lenne jobb neki, ha nem stresszelnék már áprilisban a témával?

Eleve elég erős tünete a társadalmak enerváltságának, hogy miközben egyre több a terapeuta, a coach és az önsegítő kézikönyv, egyre többen érzik szükségét annak, hogy egy monstre safe space-szé formálják a világot. Vivát sokszínűség, csak külön anyát és apát ne tartsunk számon, mert az elméletileg bánthatja a félárva óvodást, aki egyébként eleve naponta szembesül azzal, hogy másoknak van olyan szülője, amilyen neki sajnos nincs, és akin ezért a dolog tabusítása segít a legkevésbé. Legyen külön napja a leszbikus láthatóságnak és a biszexuális láthatóságnak, az anyaság fogalmát viszont inkább oldjuk fel valami zavaros masszában, nehogy egy leszbikus érzékenységét sértse. A Pride-hónap alatt viseld el, hogy a munkahelyeden szivárványos üzenetekkel bombáz a vezetőség,

Kiemelten fontos számunkra, hogy mindenki mindenbe be legyen vonva, de az óvodai anyák napi kézműveskedést inkább önhatalmúlag megszüntetjük, mint hogy vennénk a fáradságot és megérdeklődnénk annál az egy-két anya nélküli családnál, hogy egyáltalán gond-e nekik ez a hagyomány, vagy direkt jó, hogy a gyerek barkácsol valamit az anyai nagymamájának (virágot vagy söralátétet, édes mindegy).

Annál is inkább, mert az anyák napját eredetileg egy olyan amerikai nő kezdeményezte a XX. század elején, akinek édesanyja meghalt, gyereke pedig nem született: tanult és szép szakmai sikereket elért nőként Anna Maria Jarvis fontosnak tartott egy olyan napot, amikor tisztelegni lehet az összes anya és az anyaság előtt, teljesen függetlenül attól, hogy az övé már nem élt, valamint attól is, hogy őt nem köszönti senki ezen a napon. Elismerem, hogy manapság már korszerűtlen, ha valaki ilyen kevéssé énközpontú, az utókor viszont mégis őt igazolja: az általa elgondolt anyák napját bő száz évvel később is ünneplik szerte a világon.

És úgy tűnik, a hagyomány egyelőre Németországban és Kanadában is megmenekülhet: az anyák napi barkácsolás óvodai eltörlése hangos tiltakozást váltott ki a szülők részéről, ezért az intézményeknek visszakozniuk kellett; az elmúlt héten a legkülönbözőbb internetes portálokon készített felméréseken pedig következetesen a válaszadók 80-82 százaléka voksolt az anyák napja mellett.

***

(Nyitókép: híres amerikai graffiti, részlet)