A végítélet kis doboza Richard Kadrey első magyarra lefordított könyve. Eredetileg 2016-ban jelent meg, a folytatás idei, és adja az ég, hogy az Agave rávetődjön, mert most is nagyon beletenyereltek a jóba.
A héten érkezik a mozikba Luc Besson méregdrága sci-fije, a Valerian és az ezer bolygó városa, e kapcsán Hackett két részes cikkben bemutatja a Valerian képregények világát.
Eldöntöttem magamban, hogy ez az egyik legjobb Pókember-sztori, amely valaha a kezembe került. Peter és Mary Jane előbbi szobájában ülnek, és a fiú éppen felfedi a lány előtt legféltettebb titkát: ő Pókember.
Klasszikus horrorcselekmény-szerkesztéssel van tehát dolgunk: a főhősök megismerik a szóbeszédet, utána pedig jól megtudják… hogy mit, az maradjon titok.
Annyi elvesztegetett év után most befutott a Pókember: Hazatérés, az eddigi legkisebb Marvel film a legkisebbeknek, a mindössze tizenöt éves Pókerberrel és legrégebbi képregényes ellenségével.
Értelmetlen volna vitatni, hogy Gaiman az egyik legfontosabb élő fantasyszerző. Arról már inkább érdemes beszélgetni, hogy vajon mely formákban mutatkozik a legerősebbnek.
Veres Attila nem a magyar Lovecraft, vagy a magyar VanderMeer, hanem Veres Attila. És példáján okulva talán el lehetne felejteni azt a provinciális baromságot, hogy valaki csak egy magyar XY, ahogy a Balaton a magyar tenger.
12 éve vagyok a fantasztikus életben, és az a véleményem, hogy azért nincsenek ma idehaza aktívan publikáló női sci-fi írók, mert maga a közeg kiszűrte őket.
Úgy gondolom, minden zsánerben minden történet kínál valami egyedit az olvasó számára, nevezetesen írójának sajátos megközelítését a tartalmához. Interjú.
Odáig nem merészkednék, hogy az mondjam, a Hazatérés a Marvel legjobbja, de az biztos, hogy egyike az uniformizmussal (sokszor jogosan) vádolt stúdió legmarkánsabb filmjeinek.
A nagy finálé tehát nem marad el, sőt, a könyv nagy részében minden szereplő erre készülődik – úgyhogy amikor végre elkezdődik, aminek el kell, a feszültség már a maximumon.
Egy trilógia első részéről van szó, és ahhoz képest, hogy nyilvánvalóan a folytatásra is kellett hagyni muníciót, szépen sikerült megtölteni a kötetet tartalommal
Hardcore fanoknak mindenképpen kötelező regényről van szó, csak fel kell készülni, hogy bizonyos dolgok, amik nem voltak valami szimpatikusak a korábbi duológiában, azok itt sokkal hangsúlyosabban kerülnek elő.
Bejelentkezés