Énekelve ünnepelték John Williamset a Harvardon

2017. május 29. 12:26
Többek között a Star Wars, az Indiana Jones és a Cápa zenéinek a capella-feldolgozásaival köszöntötték John Williams zeneszerzőt a Harvardon.

Pamm-pamm-pa-pa-pa-pamm! A Din and Tonics diákszervezet kórusa köszöntötte a Harvardon John Williamset.

| filmzene | Indiana Jones | Star Wars | John Williams | Cápa

Összesen 9 komment

Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja.
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!
A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi.
Szűrés:
időrendben fordított időrendben értékelés szerint
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

Bejelentkezés


Ajánljuk még a témában

Interjúk 2018
Interjúk 2017

Pintér Bence
(Spekulatív Zóna)

Üdv a Spekulatív Zónában!
Spekulatív, mert ez a szó jól lefedi azokat a műfajokat, amivel foglalkozok; és Zóna, mert Alkonyzóna.
5
7

Takács Gábor
(Próza Nostra)

Zátonyra futottak (László Zoltán – Távolvíz)
Nagyon sokat kellett várni új regényére, a Távolvízre, és szerintem pont ezért volt felemás élmény számomra a könyv.

Koós Anna
(Roboraptor)

Kiábrándító lett az év sci-fijének kikiáltott Valerian
A Valerian nem tudott túllépni saját korlátain. Azon a dialógusok, amelyek szövegbuborékban teljesen ülnek, filmen mesterkéltnek hatnak.

Thasaidon
(Zothique)

Joe R. Lansdale: Deadman’s Road
Lansdale vadnyugata mocskos. Nagyon mocskos. Nemcsak fizikai, hanem – és talán ebből kifolyólag – morális síkon is.

Rusznyák Csaba
(Geekz)

Valerian és az ezer bolygó városa – Az év legjobb, félórás sci-fi rövidfilmje!
Az ötletek, a lendület és a látvány úgy viszik az első három jelenetet, hogy pislogni sem tudsz.

Renningan
(Szubjektív Kultnapló)

Richard Kadrey: A végítélet kis doboza
A végítélet kis doboza Richard Kadrey első magyarra lefordított könyve. Eredetileg 2016-ban jelent meg, a folytatás idei, és adja az ég, hogy az Agave rávetődjön, mert most is nagyon beletenyereltek a jóba.

Letya
(Könyvek, ahogy én látom)

Neal Stephenson: Snow Crash
Érződik a regényen, hogy Stephenson sok háttérmunkát végzett, aminek a lényegét egy misztikus-történelmi kutatás keretén belül az olvasó elé is tárja.

Brandon Hackett
(SFmag)

Valerian és Laureline (1/2) – A képregény
A héten érkezik a mozikba Luc Besson méregdrága sci-fije, a Valerian és az ezer bolygó városa, e kapcsán Hackett két részes cikkben bemutatja a Valerian képregények világát.

Adam-Troy Castro
(Facebook)

Szemellenzős Doctor Who-rajongók
Várom a Batman-rajongók megjelenését, akik támogatják a bűnözést.
2

Rusznyák Csaba
(Geekz)

Panelprogram: Egy tinédzser szuperhős hálószobatitkai
Eldöntöttem magamban, hogy ez az egyik legjobb Pókember-sztori, amely valaha a kezembe került. Peter és Mary Jane előbbi szobájában ülnek, és a fiú éppen felfedi a lány előtt legféltettebb titkát: ő Pókember.

Fummie
(Bibliotheca Fummie)

J. Goldenlane: Napnak fénye
Kedves J. Goldenlane! Fogadj örökbe, kérlek, legyél az anyukám, és mesélj nekem minden este, mert nem tudok betelni a történeteiddel. Köszönöm!

Thasaidon
(Zothique)

John Langan: The Fisherman
Klasszikus horrorcselekmény-szerkesztéssel van tehát dolgunk: a főhősök megismerik a szóbeszédet, utána pedig jól megtudják… hogy mit, az maradjon titok.

Duba Dániel
(Supernatural Movies)

Hagyd, hogy megcsípjen
Annyi elvesztegetett év után most befutott a Pókember: Hazatérés, az eddigi legkisebb Marvel film a legkisebbeknek, a mindössze tizenöt éves Pókerberrel és legrégebbi képregényes ellenségével.
1

Szabó István Zoltán
(Próza Nostra)

Északi pszichopátia
Értelmetlen volna vitatni, hogy Gaiman az egyik legfontosabb élő fantasyszerző. Arról már inkább érdemes beszélgetni, hogy vajon mely formákban mutatkozik a legerősebbnek.

Farkas Attila Márton
(Könyvesblog)

A világosság a sötétségben fénylik
Veres Attila nem a magyar Lovecraft, vagy a magyar VanderMeer, hanem Veres Attila. És példáján okulva talán el lehetne felejteni azt a provinciális baromságot, hogy valaki csak egy magyar XY, ahogy a Balaton a magyar tenger.
1

Dajka Gábor
(The Black Aether)

Veres Attila: Odakint sötétebb
Lehet-e Veres Attila debütáló regénye, az Odakint Sötétebb a kapocs a hazai underground weird irodalom és a mainstream fantasztikum világa között?

Szabó Dominik
(ekultura.hu)

Richard Kadrey: A végítélet kis doboza
Hogy fog kikerülni Coop ebből a zűrzavarból? Persze a kérdés nem is a hogyan, hanem hogy közben mi mennyit fogunk nevetni. (Elárulom: nem keveset.)

Varga Bea
(On Sai regények)

Előítéletek, avagy nők a hazai sci-fiben
12 éve vagyok a fantasztikus életben, és az a véleményem, hogy azért nincsenek ma idehaza aktívan publikáló női sci-fi írók, mert maga a közeg kiszűrte őket.
5
7

John Langan
(The Black Aether)

A műveim rendszerint hosszúra nyúlnak
Úgy gondolom, minden zsánerben minden történet kínál valami egyedit az olvasó számára, nevezetesen írójának sajátos megközelítését a tartalmához. Interjú.

Rusznyák Csaba
(Geekz)

Így kell jó Pókember-filmet csinálni!
Odáig nem merészkednék, hogy az mondjam, a Hazatérés a Marvel legjobbja, de az biztos, hogy egyike az uniformizmussal (sokszor jogosan) vádolt stúdió legmarkánsabb filmjeinek.

CaptainV
(SFmag)

Pókember: Hazatérés
Ha el kell magyarázni, hogy mitől olyan sikeres és szerethető Peter Parker, akkor kérdés nélkül ezt a filmet javasolnám megtekintésre.
1

Szabó Dominik
(ekultura.hu)

Brandon Sanderson: Vész
A nagy finálé tehát nem marad el, sőt, a könyv nagy részében minden szereplő erre készülődik – úgyhogy amikor végre elkezdődik, aminek el kell, a feszültség már a maximumon.

Pomsár Péter
(Szubjektív Napló)

Wesley Chu: Időrabló
Egy trilógia első részéről van szó, és ahhoz képest, hogy nyilvánvalóan a folytatásra is kellett hagyni muníciót, szépen sikerült megtölteni a kötetet tartalommal

Brandon Hackett
(SFmag)

A Metabáró folytatódik, avagy a technoadmirálistól a transzhumánig
Az új Metabáró ugyanis az egyik legjobb sci-fi képregény, amit az utóbbi tíz évben olvastam.

Takács Gábor
(ekultura.hu)

Peter F. Hamilton: Eltékozolt ifjúság
Hardcore fanoknak mindenképpen kötelező regényről van szó, csak fel kell készülni, hogy bizonyos dolgok, amik nem voltak valami szimpatikusak a korábbi duológiában, azok itt sokkal hangsúlyosabban kerülnek elő.