Énekelve ünnepelték John Williamset a Harvardon

2017. május 29. 12:26

Többek között a Star Wars, az Indiana Jones és a Cápa zenéinek a capella-feldolgozásaival köszöntötték John Williams zeneszerzőt a Harvardon.

Pamm-pamm-pa-pa-pa-pamm! A Din and Tonics diákszervezet kórusa köszöntötte a Harvardon John Williamset.

5

1

Összesen 9 komment

Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja.
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!
A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi.

Szűrés:

időrendben fordított időrendben értékelés szerint

Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

Bejelentkezés

Ajánljuk még a témában

Interjúk 2018

Interjúk 2017

Top híreink

Viszlát, és kösz a halakat! – Búcsúzunk

Sorozat lesz Vonnegut, Howey, Stiefvater és Zelazny könyveiből

Örökre releváns – Philip K. Dick: A végső igazság

Jodie Whittaker lett a tizenharmadik Doktor

Ingyenesen elérhető a Galaxy Science Fiction magazin majdnem minden száma

Íme: a British Fantasy Awards idei jelöltjei

Fergeteges végítélet – Richard Kadrey: A végítélet kis doboza

Tíz remek fantasztikus könyv az év első feléből, rangsorolva

Az HBO és George R. R. Martin fejleszt sorozatot Nnedi Okorafor könyvéből

A Keresztapa visszatér – Ian McDonald: Luna: Wolf Moon

	Pintér Bence (Spekulatív Zóna)
Üdv a Spekulatív Zónában! Spekulatív, mert ez a szó jól lefedi azokat a műfajokat, amivel foglalkozok; és Zóna, mert Alkonyzóna.

	Takács Gábor (Próza Nostra)
Zátonyra futottak (László Zoltán – Távolvíz) Nagyon sokat kellett várni új regényére, a Távolvízre, és szerintem pont ezért volt felemás élmény számomra a könyv.

	Koós Anna (Roboraptor)
Kiábrándító lett az év sci-fijének kikiáltott Valerian A Valerian nem tudott túllépni saját korlátain. Azon a dialógusok, amelyek szövegbuborékban teljesen ülnek, filmen mesterkéltnek hatnak.

Thasaidon
(Zothique)

Joe R. Lansdale: Deadman’s Road

Lansdale vadnyugata mocskos. Nagyon mocskos. Nemcsak fizikai, hanem – és talán ebből kifolyólag – morális síkon is.

	Rusznyák Csaba (Geekz)
Valerian és az ezer bolygó városa – Az év legjobb, félórás sci-fi rövidfilmje! Az ötletek, a lendület és a látvány úgy viszik az első három jelenetet, hogy pislogni sem tudsz.

Renningan
(Szubjektív Kultnapló)

Richard Kadrey: A végítélet kis doboza

A végítélet kis doboza Richard Kadrey első magyarra lefordított könyve. Eredetileg 2016-ban jelent meg, a folytatás idei, és adja az ég, hogy az Agave rávetődjön, mert most is nagyon beletenyereltek a jóba.

	Letya (Könyvek, ahogy én látom)
Neal Stephenson: Snow Crash Érződik a regényen, hogy Stephenson sok háttérmunkát végzett, aminek a lényegét egy misztikus-történelmi kutatás keretén belül az olvasó elé is tárja.

	Brandon Hackett (SFmag)
Valerian és Laureline (1/2) – A képregény A héten érkezik a mozikba Luc Besson méregdrága sci-fije, a Valerian és az ezer bolygó városa, e kapcsán Hackett két részes cikkben bemutatja a Valerian képregények világát.

	Adam-Troy Castro (Facebook)
Szemellenzős Doctor Who-rajongók Várom a Batman-rajongók megjelenését, akik támogatják a bűnözést.

	Rusznyák Csaba (Geekz)
Panelprogram: Egy tinédzser szuperhős hálószobatitkai Eldöntöttem magamban, hogy ez az egyik legjobb Pókember-sztori, amely valaha a kezembe került. Peter és Mary Jane előbbi szobájában ülnek, és a fiú éppen felfedi a lány előtt legféltettebb titkát: ő Pókember.

	Fummie (Bibliotheca Fummie)
J. Goldenlane: Napnak fénye Kedves J. Goldenlane! Fogadj örökbe, kérlek, legyél az anyukám, és mesélj nekem minden este, mert nem tudok betelni a történeteiddel. Köszönöm!

Thasaidon
(Zothique)

John Langan: The Fisherman

Klasszikus horrorcselekmény-szerkesztéssel van tehát dolgunk: a főhősök megismerik a szóbeszédet, utána pedig jól megtudják… hogy mit, az maradjon titok.

	Duba Dániel (Supernatural Movies)
Hagyd, hogy megcsípjen Annyi elvesztegetett év után most befutott a Pókember: Hazatérés, az eddigi legkisebb Marvel film a legkisebbeknek, a mindössze tizenöt éves Pókerberrel és legrégebbi képregényes ellenségével.

	Szabó István Zoltán (Próza Nostra)
Északi pszichopátia Értelmetlen volna vitatni, hogy Gaiman az egyik legfontosabb élő fantasyszerző. Arról már inkább érdemes beszélgetni, hogy vajon mely formákban mutatkozik a legerősebbnek.

	Farkas Attila Márton (Könyvesblog)
A világosság a sötétségben fénylik Veres Attila nem a magyar Lovecraft, vagy a magyar VanderMeer, hanem Veres Attila. És példáján okulva talán el lehetne felejteni azt a provinciális baromságot, hogy valaki csak egy magyar XY, ahogy a Balaton a magyar tenger.

	Dajka Gábor (The Black Aether)
Veres Attila: Odakint sötétebb Lehet-e Veres Attila debütáló regénye, az Odakint Sötétebb a kapocs a hazai underground weird irodalom és a mainstream fantasztikum világa között?

	Szabó Dominik (ekultura.hu)
Richard Kadrey: A végítélet kis doboza Hogy fog kikerülni Coop ebből a zűrzavarból? Persze a kérdés nem is a hogyan, hanem hogy közben mi mennyit fogunk nevetni. (Elárulom: nem keveset.)

	Varga Bea (On Sai regények)
Előítéletek, avagy nők a hazai sci-fiben 12 éve vagyok a fantasztikus életben, és az a véleményem, hogy azért nincsenek ma idehaza aktívan publikáló női sci-fi írók, mert maga a közeg kiszűrte őket.

	John Langan (The Black Aether)
A műveim rendszerint hosszúra nyúlnak Úgy gondolom, minden zsánerben minden történet kínál valami egyedit az olvasó számára, nevezetesen írójának sajátos megközelítését a tartalmához. Interjú.

	Rusznyák Csaba (Geekz)
Így kell jó Pókember-filmet csinálni! Odáig nem merészkednék, hogy az mondjam, a Hazatérés a Marvel legjobbja, de az biztos, hogy egyike az uniformizmussal (sokszor jogosan) vádolt stúdió legmarkánsabb filmjeinek.

	CaptainV (SFmag)
Pókember: Hazatérés Ha el kell magyarázni, hogy mitől olyan sikeres és szerethető Peter Parker, akkor kérdés nélkül ezt a filmet javasolnám megtekintésre.

	Szabó Dominik (ekultura.hu)
Brandon Sanderson: Vész A nagy finálé tehát nem marad el, sőt, a könyv nagy részében minden szereplő erre készülődik – úgyhogy amikor végre elkezdődik, aminek el kell, a feszültség már a maximumon.

	Pomsár Péter (Szubjektív Napló)
Wesley Chu: Időrabló Egy trilógia első részéről van szó, és ahhoz képest, hogy nyilvánvalóan a folytatásra is kellett hagyni muníciót, szépen sikerült megtölteni a kötetet tartalommal

	Brandon Hackett (SFmag)
A Metabáró folytatódik, avagy a technoadmirálistól a transzhumánig Az új Metabáró ugyanis az egyik legjobb sci-fi képregény, amit az utóbbi tíz évben olvastam.

	Takács Gábor (ekultura.hu)
Peter F. Hamilton: Eltékozolt ifjúság Hardcore fanoknak mindenképpen kötelező regényről van szó, csak fel kell készülni, hogy bizonyos dolgok, amik nem voltak valami szimpatikusak a korábbi duológiában, azok itt sokkal hangsúlyosabban kerülnek elő.