Buffy the Vampire Slayer: Odi et amo

2017. április 23. 21:42
Meglepő módon a látványvilágot leszámítva abszolút nem érzékeltem az eltelt éveket. A karakterek ugyanolyan élők, a poénok ugyanolyan jópofák, Spike pedig pont annyira Spike, mint ahogy arra emlékeztem.

Elmondható, hogy egymásnak köszönhetően mindkét karakter komoly önismereti folyamaton megy át a sorozatban, miközben mind a legrosszabbat, mind legjobbat kihozzák a másikból. Buffy Spike-kal éli meg a rosszfiú-korszakát, és fedezi fel önnön szexualitásának sötét oldalát, a vámpír pedig kivételes fejlődőképességről tesz tanúságot: a fináléban lemondva saját vágyairól, utolsó szavaival gyakorlatilag elengedi Buffy-t, mert végre tisztán látja, hogy a lány (még?) nem szerelmes belé.

Spike ekkor válik érzelmileg éretté: Pinokkióból igazi kisfiú lesz.

A legtöbb sorozatban a szerelmi viszony hamar csöndes unalomba fullad, miután összejönnek a szereplők. A Buffy the Vampire Slayer egyik értéke, hogy sikerül az alkotóknak jó tempóérzékkel váltani a kapcsolat egyes fázisai között, megmutatva, hogyan lehet évadokon keresztül változatossá és érdekessé tenni az ilyesféle dinamikát.

Végezetül hozzátenném, hogy ha a fiatalabb junkie-k közül valaki, aki korából adódóan anno nem láthatta a sorozatot, a poszt elolvasása után azt a következtetést vonja le, hogy egyszerűen valami vámpír köntöst viselő csajos melodrámáról van szó, az nagyon téved.

Az eredeti, teljes írást itt olvashatja el.
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

Bejelentkezés


Ajánljuk még a témában