Logan: Kíméletlen jövő

2017. március 21. 11:49

FilmBaráth
Smoking Barrels
Ez az a történet, amit sohasem akartunk elolvasni, mert borzalmas belenézni az (alternatív?) jövőbe, ahol nincsenek szuperhősök és remény sincs, hiszen nem születnek új mutánsok, akik eséllyel szállhatnának szembe a rosszakkal.

Mark Millar nem kispályás alak a képregény műfajában, az ő nevéhez fűződik a Kick-Ass, a Wanted, a Polgárháború, 2009-ben írta meg az Old Man Logant, ennek a magyar fordítása jelent meg nemrégiben a Kingpin kiadó gondozásában. Az időnként bosszantó túlzásai ellenére (dinók, ne már!) rendkívül hangulatos darabról van szó, amelyben annyi a vér és az erőszak (a film ehhez képest matiné), hogy csak erős idegzetűeknek ajánlott az elolvasása. A színvilág tökéletesen követi a világvége hangulatot: mindenütt sötét árnyalatok, egyetlen reményt hozó fénysugár sincs az oldalakon, hogy aztán a legutolsó fordulat mindent vigyen.

Kőkemény drámát sikerült a képregény 212 oldalába tömöríteni, amikor már azt hiszed, nincs hová fokozni a darkságot, mégis sikerül rátenni egy lapáttal. A történet lassan, de biztosan bontakozik ki a maga véres valójában, mindvégig érezni lehet, hogy ha Logan-nek elborul az agya, az bizony csúnya lesz. Meg is kapjuk azt a pusztításorgiát, amelyre nem is olyan titkosan vágytunk (Logan mégiscsak egy vadállat, hát lássuk, mire képes, ha igazán belelendül az akcióba), de a bosszú nem törli el a múltat, a jövő pedig bizonytalan. Ha nagyon akarnék beleköthetnék a történetvezetésbe, a nem kicsit túltolt végjátékba, de eszem ágában sincs, mert pontosan ugyanolyan hangulatos volt ez a képregény, mint a film, én ennyit vártam tőle, és ezt meg is kaptam.

Az eredeti, teljes írást itt olvashatja el.
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

Bejelentkezés


Ajánljuk még a témában