Peter Clines: 14

2017. március 6. 6:21

Szujó Norbert
The Black Aether
Ahogyan az épület matrjoska babához hasonlóan (azaz nem túl jól) leplezett titkai lassan feltárulnak, a háttérben egy grandiózus összeesküvés-elmélet kezd kibontakozni.

Ez a regény nem akar többet, mint négyszáz oldalon keresztül szórakoztatni. Ennek fényében érthető is a sok pozitív olvasói vélemény. Csak épp azok nem kapnak semmit, akik joggal számítanának rá. A történet onnantól, hogy a lovecrafti rémálom elszabadul, azaz a könyv utolsó ötödétől, teljesen komolytalan. Nem akarom lelőni a poénokat, de köpni-nyelni nem tudtam a temérdek ostobaságot olvasva.

Egy valamiben azonban mégis telitalálat a regény. Meggyőződésem, hogy teljes mértékben félreértelmezi Lovecraft eredeti szándékát, de mégis találó. Az író gigászi szörnyalakjait »csúcsragadozókként« írja le. Ez egyrészt passzol a viselkedésükhöz, másrészt illeszkedik a »se nem jó, se nem gonosz« rajongói alapelváráshoz. Ám ez is csak azt bizonyítja, hogy a lovecrafti rémirodalom mibenlétének megértéséhez nem elegendő csupán a gyakran visszatérő motívumokat ismerni.

Az eredeti, teljes írást itt olvashatja el.
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

Bejelentkezés