James S. A. Corey: Cibola meghódítása

2017. február 20. 16:33

Tara Nima
Keményfedél
A történet a szokásosan jó: csavaros, akciódús, nem mentes a háttérpolitikai zöngétől, amiknek mindig Holden az ütközőpontja.

„Azta, ez nagyon izgalmas volt. Aggódtam kicsit, mert ez már ugye a negyedik rész, ilyenkorra a legtöbb sorozat kifullad, de itt szerencsére ez nem történt meg. Holden ugyan nagyon fontos szerepet játszik most is, de az írók képesek voltak túllépni rajta, és a történetre, a többi szereplőre, az új világra és a valódi drámákra koncentrálni. Szemben az előző résszel, ami szerintem eddig a sorozat leggyengébb darabja volt, bár még ezzel együtt is sokkal többet nyújt sok más sorozathoz képest.

Szóval minden adott ahhoz, hogy alig várja az ember, hogy letegye a melót, és végre átkerüljön Iloszra, az Új-Földre, ahol a látszólagos felszíni nyugalommal ellentétben valami cseppet sem jóindulatú ősi ébredezik. Úgy tűnik, mindig minden konfliktus forrása maga az ember, menjünk bárhová, az alapvető jellemvonások általában mindig valami negatív felé viszik az emberiséget. Itt sincs ez másként, hiába új a világ, mi azért a régiek vagyunk, még ha elő is lehet olykor keríteni valami nálunk sokkal rosszabbat, mint pl. a protomolekula. Vagy az a valami, ami a bolygón van. (...)

A történet a szokásosan jó: csavaros, akciódús, nem mentes a háttérpolitikai zöngétől, amiknek mindig Holden az ütközőpontja. 

Ha bárki is szeretné a műfajt valami jó sci-fivel kezdeni, nem fél a hosszú könyvektől és a sok részes sorozatoktól, és nem riasztja el az űropera címke, annak mindenképpen a Térséget ajánlom. Izgalmas, kalandos, intrikus, emészthető tudománnyal, és az idegen létformák megjelenítésénél sem szálltak el az írók.”

Az eredeti, teljes írást itt olvashatja el.
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

Bejelentkezés