Richard Morgan: A ​holtak szava

2017. január 6. 9:08

Werewolfrulez
Smoking Barrels
Bevált recepten ne változtass, csak esetleg adj hozzá egy kis leszbikus kalandot...

A történet megint kissé szedett-vedett és tétova, szóval nem kifejezetten erős, a világ még mindig nem igazán eredeti, ezek helyett - a már megszokott módon - a nagyszerűen megírt főszereplő triász, az életunt, száraz humorú attitűd, és a sajátos, sötétséggel és vérrel átitatott atmoszféra viszi el a hátán a kötetet. A leghangsúlyosabb megint Ringil karaktere, bár most egy félresikerült szerelmi kaland miatt Egar is kiemelt szerepet kap, szegény Archeth pedig megint eléggé háttérbe szorul (még csak igazi akciójelenete sincs, inkább az intrikákban és a szervezkedésben jeleskedik). Morgan pedig újfent elképesztően játszik az olvasójával, eléri, hogy sebezhetőnek, emberinek és esendőnek érezzük a főszereplőket, és kisgyermekként izguljunk értük.

Sajnos Ringil miatt megint kapunk egy adag meleg erotikát, aminek a hiányát azért valahogy el tudtam volna viselni, viszont ezúttal Archeth révén egy kis leszbikus attrakciól is olvashatunk - nos, ezt azt hiszem már minden férfitársam könnyebben tudja tolerálni.

Ha már Ringil, akkor ki kell emelnem, hogy a harcos körül gyülekező szellemek szála megfelelően titokzatos, hátborzongató és eredeti lett ahhoz, hogy mindenképpen a regény legérdekesebb aspektusai között említsem. Ha ezt a vonalat a harmadik kötetben sikerül teljes mértékben kibontani, akkor bizony igazán parádés végkifejletre számíthatunk!

Az eredeti, teljes írást itt olvashatja el.
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

Bejelentkezés


Ajánljuk még a témában