Nőnek lenni a világvége idején a legrosszabb

2016. december 10. 6:32

Pintér Máté
Roboraptor
Az ötödik évszak azért emelkedik ki a reformkönyvek sorából, mivel nem csupán hihetetlenül összetett univerzumépítésre adja a fejét, de még a nyelvezettel is játszik, mielőtt rádöbbentene, hogy valójában a manapság fontos társadalmi kérdéseket boncolgatja.

Ha pedig mindez nem hatna elég alaposnak, a szöveg garantáltan berántja az olvasóját. A zsánertől egészen idegen módon Essun történetét egy mindentudó elbeszélőtől kapjuk meg E/2-ben. A forma elég szokatlan ahhoz, hogy elidegenítsen, de ezzel párhuzamosan elősegíti a kötődést is a karakterhez. Viszont hiába falná a betűket az ember, az biztos, hogy nehéz haladni emiatt a regénnyel.

Ami viszont még ennél is fontosabb, hogy Jemisin nem fél a jelenkori problémákkal foglalkozni. Hiába is kívánnánk némi könnyedséget (ha már egyszer fantasy-ről van szó), a szerző nem hajlandó arra, hogy mesés-csodás elemekkel elfedje az olyan borzalmakat, mint a gyermekbántalmazás, a nők kiszolgáltatott helyzete, a szexuális vagy genetikából fakadó hátrányos megkülönböztetés. De arra sem hajlandó, hogy a harcos feministák, genderkutatók vagy antirasszisták állandó lózungjaival operáljon az adott kérdésekben. Csupán annyit tesz, hogy mindezeket megmutatja nekünk végtelenül szomorú és erős – egyszóval emberi – sorsokon keresztül.

Az eredeti, teljes írást itt olvashatja el.
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

Bejelentkezés


Ajánljuk még a témában