Crichton és Beowulf

2016. október 26. 9:14

Farkas Balázs
SFmag
Bármennyire is elrugaszkodottnak is tűnik munkásságának nagy része a tradicionális szépirodalomtól és költészettől, Crichton egész életében írónak készült, és nagyon sokáig megvolt a kapcsolata az irodalomtörténet jelentősebb szerzőivel, műveivel.

Nyilván, a regényt olvasva előbb-utóbb valószínűleg mindenkinek leesik, hogy túlságosan megszerkesztett és túlságosan szórakoztató mű, de a kétkedést mindvégig bennünk tartja, ibn Fadlán hangja egyszer nem árulkodó, a kutatói közbevetések, az előszó, a kézirathoz tartozó utószó, és forrásanyagok listája pedig kellően meggyőző. Az is egy érdekes technika, hogy az arabok számára ismeretlen lényeket ugyanolyan rácsodálkozással és kétkedéssel írja le a narrátor, mint a vélhetően fiktív lényeket: »ekkor saját szememmel is megpillantottam a tengeri szörnyet. [...] A szörny vizet pökött a levegőbe, mint egy szökőkút, aztán hirtelen alámerült és kicsapott a farkával, amely metszett volt, mint a kígyó nyelve.« Crichton még közbe is szúrja, hogy nyilvánvalóan a bálnákról van szó, és hogy más tudósok, mint Hasszán, kétlik, hogy ibn Fadlán ne tudott volna a létezésükről, de persze bármi lehetséges. Ezzel is egyfajta olvasói kétkedés jön be: elhisszük, hogy ibn Fadlán szörnyeket lát, de mi nyugodtan hátradőlünk, mert tudjuk, hogy miről ír. Később, amikor olyan dolgokról ír, amikre már nem tudunk azonnal racionális magyarázatot adni (mint a »wendol«), kénytelenek vagyunk azt is elhinni neki, hiszen ugyanígy beszél róluk. És ez egy pillanatra tényleg rémületes. Crichton pszeudo-magyarázata a regény végén ezek után is érdekes és meglepő, de itt már erősen elmozdul a Beowulf szövegétől, és az antropológia, kulturális antropológia kérdéskörébe viszi át a diskurzust.

Ez a regény látszólag kilóg Crichton életművéből, mert nem foglalkozik technológiával, de még a két hasonlóan inkább történelmi kalandja, A nagy vonatrablás és a Kalózvizeken sem ennyire radikálisan irodalomtörténeti-filológiai. Ugyanakkor ez nem értékítélet, mert Crichton itt is nagyon alapos, bárki, aki a Beowulf-ot valamilyen minőségben valaha olvasta, elemezte, kutatatta, kellemesen meg fog lepődni, mennyire releváns és mennyi mindent lehet még kihozni ebből a látszólag egyszerű, prototipikus hőskölteményből. Megismerjük a vikingek kultúráját, a korabeli arab utazók, tudósok gondolkodásmódját, és természetesen ismét szembesülünk vele, mennyire sokoldalú és értékes író is volt Michael Crichton, nagyobb sikereitől függetlenül is.

Az eredeti, teljes írást itt olvashatja el.
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

Bejelentkezés