Philip K. Dick: Emlékmás

2016. október 12. 8:57

Farkas Balázs
SFmag
Erős válogatás, aminek olvasása után a tükörbe nézve sem lehetünk biztosak abban, hogy saját magunkat látjuk egyáltalán.

Végigpörgetve a megfilmesített részleget (Emlékmás, Különvélemény, Sorsügynökség, Második változat) azonnal leesik, mennyire elszállnak a filmek az alapanyagtól valami teljesen másba, de úgy, hogy azt a minimumot megőrizve is micsoda elképesztő alkotásokká váltak. A novellák maguk mindig jóval kicsinyesebbek, paranoiásabbak, sokkal közelibbek egy átlagember hétköznapjaihoz, és ez igazán riasztó: Dick nem bombasztikus fantasztikummal riogat, hanem belső kétkedéssel, szűk bizalmatlansággal, félelmetes távlatok sejtésével.

Nem nagyon akarok részletekbe menően írni a novellákról, mert a varázsukat legtöbbször már az megadja, ahogy feldobnak egy döbbenetes problémát, majdhogynem azonnal, és szinte mindig meglepő végkifejlethez vezetnek (vagy olyasmihez, amitől mindig is tartottunk, de reméltük, hogy nem történik meg). És mindvégig hiteles párbeszédek, hiteles karakterek adják meg azt az alapozást, amivel Dick eléri bennünk a nyugtalanító gondolatot, hogy ezek velünk is megtörténhetnek – vagy már meg is történtek.

Erős válogatás, aminek olvasása után a tükörbe nézve sem lehetünk biztosak abban, hogy saját magunkat látjuk egyáltalán.

Az eredeti, teljes írást itt olvashatja el.
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

Bejelentkezés


Ajánljuk még a témában