Bárcsak én írtam volna IV.

2016. szeptember 23. 10:21

Kleinheincz Csilla
SFmag
Két olyan könyvre esett a választásom két nagy írótól, amelyek nem tartoznak a legismertebbjeik közé, de a számomra mégis különösen kedvesek.

Le Guintől is számos regényt és novellát hozhatnék, de ha már választani kell, akkor a Changing Planesről szeretnék mesélni. A különös világok különös társadalmait bemutató kötetben Le Guin antropológia iránti vonzalma mutatkozik meg: ez a gulliveriádának is felfogható novellafüzér a Haini-ciklus sok novellájához hasonlóan szokatlan alapokon nyugvó közösségeket ábrázol, de azoktól elrugaszkodottabb, tudományos megalapozottságot kevésbé igénylő formában.

A bemutatott egzotikus fajok tagadhatatlanul emberiek – úgy gondolom, nagy témákról, eszmékről, halálról, szerelemről, gyűlöletről többen és többet írnak, miközben számos apró tulajdonság és jellegzetesség akad, ami szintén emberré tesz bennünket. Ezekre a kis igazságokra vezet rá minket Le Guin a novelláiban, az örökké haragos veksik temetkezési szokásainak leírásában felismerhetjük a gyászt kísérő, halott felé irányuló düh nagyon is emberi képét, a hegni nemesek közrendű család utáni kukkolásában a bulvársajtó működését, a nna moyok bonyolult nyelvében a sivárságból bonyolult szerkezeteket építő, emberi kreativitást. Le Guin csodálatos megfigyelő, és az abszurd népek közti utazás eszközével nagyítót ad az olvasó kezébe, hogy ő is felismerhesse magát a szárnyas gyrekben, az értelmetlenül háborúskodó huyokban és meyunokban, és egyáltalán nem burkoltan szembesít az kizsákmányolással, pitiánerséggel és a másokra erőszakolt saját kultúra romboló hatásaival is.

Az eredeti, teljes írást itt olvashatja el.

Összesen 1 komment

Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja.
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi.
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

Bejelentkezés