Virág Emília: Boszorkányszelídítő

2016. szeptember 16. 8:56
A folytatások mindig rizikósak. Főleg akkor, ha egy megalkotott világba szeretnénk az eseményeket továbbvinni, vagy egy új történetet belehelyezni.

Nem vagyok egy fantasy rajongó, de Virág Emília történetei mindig be tudnak rántani ebbe a világba. A budapesti eseményeknél úgy éreztem, mintha én is ott lennék, a Hetedik Királyságba pedig visszatérő vendégként léptem be. A történet egy részét a Tűzoltó utcában képzeltem el, annak ellenére, hogy bármelyik másik budapesti környéken játszódhatna. Így sokkal közelebb éreztem az egészet, mintha a szomszédban játszódna.

A vége pedig megérdemel hideget és meleget is egyaránt. Hideget, mert nem akart az olvasónak csalódást okozni, azért olyan eszközhöz nyúlt, ami súrolta a lányregény kategóriát. Meleget pedig azért, mert mindennek ellenére sikerült kihoznia belőle a legjobbat. Ilyenkor azért eszembe jut, hogy ez a történet is, mint az előző, tartalmaz népmesei elemeket, így miért ne történnének olyasmik is benne, amit a meséktől is elvárunk?

Az egészet nézve, azt mondhatom, hogy nem csalódtam, sőt, jól szórakoztam. A kezdeti nehézkes indulást jócskán kárpótolta a regény második fele. Valamint felvetődött bennem, hogy ha lesz folytatás, vajon miről fog szólni. Eljátszottam a gondolattal, hogy a két regény szereplőit egy közös történetben össze lehetne hozni, hogy mindannyian a Hetedik Királyság megmentésén fáradozzanak, melyet a pusztulás veszélye fenyeget.

Az eredeti, teljes írást itt olvashatja el.
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

Bejelentkezés