Az erő velük van (China Miéville – Vastanács)

2016. augusztus 30. 9:30

Fekete I. Alfonz
Próza Nostra
Miéville továbbra is egy olyan szerző, aki képes többkötetnyi ötletet működtetni egyetlen, valóban bizarr világban, ahol a hatalmi vákuumot mindig ki kell töltenie valakinek.

A főhősök is ilyen egységtörők: a gólemista Judah Low, a szeretője, Cutter, és a nagyvárosban elégedetlenkedő Ori. Low és Cutter Új-Crobuzon és a Vastanács között ingázik, többnyire hírvivői szerepben, míg Ori a forradalomban vesz részt. A kötetben egyszerre tárul az olvasó szeme elé a Miéville által fontosnak tartott marxizmus a Vadnyugatról alkotott elképzelésekkel, az író vasútmániájával (vö. Railsea), a párizsi kommün fegyvercsörtéivel, valamint a mindenkori felkelők vérével és verejtékével. A kemény döntések és az áldozatok, a személyes múlttal való szembenézés, végül pedig a ráeszmélések és gyors cselekedetek időszaka ez, amikor egy rossz lépés következtében minden összeomolhat, amit eddig építettek.

Ez az entrópia azonban lassan és fokozatosan válik csak valósággá. Ennek ellensúlyaként Miéville a Kakotopikus Folt nevű Ismeretlen Területről beáramló információkkal traktálja az olvasót, akinek akár az az érzése is támadhat, hogy egy szerepjátékhoz készült kézikönyvet vett a kezébe, amelyben mindenre kitérve és megmagyarázva kifejtik a fiktív világ működését. Emellett pedig a strukturális és a nyelvi kísérletezés itt indul igazán útjára, ami majd a Konzulvárosban teljesedik ki. Ez nem feltétlenül zavart engem a Vastanácsban, de talán először fordul velem elő, hogy úgy tűnik, a részek fontosabbak, mint az egész, a stílus előrébb való, mint a történet. Ez egy trilógia harmadik kötetében már nem volna annyira meglepő, én azonban lelombozódtam, mert egy újabb hihetetlen kalandot vártam az írótól, és végül nem azt kaptam, amire számítottam.

Miéville viszont továbbra is egy olyan szerző, aki képes többkötetnyi ötletet működtetni egyetlen, valóban bizarr világban, ahol a hatalmi vákuumot mindig ki kell töltenie valakinek. Remekül állítja szembe az örökké mozgó vasutat a statikus hatalommal, ügyesen érezteti, hogy folyamatos veszély forrása, a kettő konfliktusa pedig eddig soha nem hallott történetet eredményez. A korábban említett hangsúlyeltolódások miatt viszont ez lesz az a könyv az életműből, amelyiket nem fogom még egyszer elolvasni.

Az eredeti, teljes írást itt olvashatja el.
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

Bejelentkezés


Ajánljuk még a témában