Steve Stanton: Freenet

2016. augusztus 17. 9:47

Kánai András
SFmag
Sokszor elég egy nagyon egyszerű, már-már primitívnek mondható írói fogás, hogy egy sci-fi regényt elfogadhatónak találjunk, és ne bánjuk meg a vele töltött időt. Steve Stanton kanadai szerző Freenet című regényében ez a narráció kérdése.

A kanadai Steve Stanton negyedik regénye tényleg szórakoztató. Jópofa, hogy először a modern lány, majd a vidéki srác beavatását látjuk. Az is plusz pont, hogy a modern technikával szimbiózisban élő mai emberiség félelmeit vetíti ki a jövőre. Értjük a leckét: net nélkül riadt kis vadak vagyunk. Egyedül csak a szerzői hozzáállásának köszönheti, hogy nem lesz instant klasszikus a Freenet. Ez pedig az extrapoláció kérdése.

Közeljövőben játszódó sci-fit azért nehéz írni, mert szinte lehetetlen tíz-tizenöt évre grandiózus vagy karakteres változásokat kitalálni (ki látta előre például a közösségi média társadalomformáló hatását alig egy évtizede?). A távoli jövőhöz viszont nagy képzelőerő és sok munka kell. A kanadai író ezt érzésem szerint egy kicsit megspórolta. Az internet már ma sem ugyanaz, mint a kilencvenes évek derekán, de több száz év múlva nem hiszem, hogy ennyire felismerhető marad, ha lesz egyáltalán olyan, hogy net. Ugyanez áll például a riporterekre: már most más a szakma, mint az iraki háború idején, a teljesen átalakuló médiafogyasztási szokások miatt az egész hírstruktúra átalakulóban van.

Pedig a szereplők érdekesek: Simara a lázadó tini egy kifinomultabb variánsa, Zen kilóg a sorból édeni ártatlanságával, de a két riporter megint csak jól cipelik a hátukon a történetet. Még több kaland is elfért volna, és a végén-valaki-mindent-elmagyaráz formula is lehetett volna szellemesebb.

Az eredeti, teljes írást itt olvashatja el.
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

Bejelentkezés