Elveszett embernek való vidék

2016. augusztus 11. 9:50

Hegyeshalmi Richárd
Index
A No Man's Sky-jal olyan volt a kapcsolatom, mint az univerzummal. Tudtam a létezéséről, tudtam, hogy hatalmas, tudtam, hogy sokakat foglalkoztatnak a titkai, de csak a periférián mozgott, nem volt az életem központi része.

Kicsit eltévedek, de nemcsak a térképen, hanem a menüben is – van hová, lássuk be. Érthetetlen tulajdonnevek, szerteágazó almenük, fokozatosan megnyíló funkciók és alfunkciók. Kiválaszthatjuk, hogy milyen felszerelésünket aktiváljuk. A szkenner körberadarozza a felszínt, és rövid ideig kijelzi, hogy hol találhatók a begyűjthető nyersanyagok. A távcső több lépcsőben zoomolható. A kézi lézert többféle funkcióval bővíthetjük, attól függően, hogy harcra vagy bányászatra használnánk.

Na, mire jó ez a sok begyűjtött izé? Mi kéne nekem az űrhajóhoz? Mit javítsak mivel? Aztán lassan rájövök, mivel tölthető a fegyver, mivel állítható vissza a pajzs állapota, mivel gyógyíthatok, és mit gyárthatok. Mert a begyűjtés (loot) természetes következménye a gyártás (crafting). Rövidesen elkészülnek a javításhoz szükséges eszközök: a fémből fémlemez lesz, a fémlemezből alkatrész. A vörös virágféléből kinyerhető ritka izotóp a hipermeghajtáshoz kell – de ne szaladjunk annyira előre. Előbb etessünk meg néhány nagy testű dinoszauruszt. Talán jár érte jó pont a túlvilágon – egyelőre nem látszik, hogy ennek mi más értelme van.

De elég az őskorból és a talajszintből – repüljünk inkább. Az űrhajó kezelése viszonylag hamar megszokható. Sokat segít, hogy gyakorlatilag képtelenség lezuhanni: a landolást külön gomb aktiválja. Madártávlatból már jobban játszik, hogy mekkora területen is járunk: amihez talajszintben negyedórákra van szükség, az torlósugárral másodpercekre rövidül. (…)

Megcélzom az eget, és aktiválom a hipermeghajtást; egy szkennelés, és máris kirajzolódik előttem a bolygó- és csillagrendszer térképe. Egy űrállomás felé hajtok elképzelhetetlen sebességgel: a fények elmosódnak, a repkedő kőzetdarabok fekete csíkokká vékonyodnak, és csak repesztek a célpont felé. A dokkolást diadalittas zene kíséri; nem mintha tudnám, honnan jövök, hová megyek, mit csinálok, és mi ennek az egésznek az értelme. De teljesítettem egy újabb fejezetet; a No Man's Sky így számolja az előrehaladásunkat. Nincs lineáris történetszál, csak önkényesen megválasztott paraméterek mentén tagolt epizódok.

Az eredeti, teljes írást itt olvashatja el.
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

Bejelentkezés


Ajánljuk még a témában