A női szív gyökereinek fantasztikus mibenlétéről

2016. augusztus 5. 12:34

Fekete I. Alfonz
Műút
A tündérmesékben és a fantasyben a kiválasztottság érzését feldolgozni mind az adott személynek, mind pedig környezetének esetenként traumatikus lehet.

Ahogyan a narratív szerkezet hullámzik és visszatér önmagába (tündérmese–fantasy–tündérmese), úgy követi az atmoszféra és a stilisztika is. Fontos szem előtt tartani, hogy a regény angol címe Unprooted, vagyis gyökerektől megfosztva. Ebben pedig sikerült elkapni azt a változást, amely egyfelől az én-elbeszélő korlátozottságára épít, hogy úgy tudja átadni ismereteit a számára is idegenül ható környezetéről, hogy az olvasó beleélhesse magát, másfelől ez az új helyzetekkel kapcsolatos távolságtartás annyira sikeres volt, hogy számomra alkalmanként hiteltelen reakciónak tűnt. A teljes irányvesztettség érhető tetten Agnyeskában, ugyanakkor ezen talajvesztettsége miatt a fiktív világ összeszűkül, és mintha a proppi erdő közepén fekvő ház itteni megfelelője lenne, ahol sorsfordító események történnek. Az elveszettséget és a kitépettséget úgy orvosolja Novik, hogy a Rengeteg deus ex machinaként közbeavatkozik, és gyakorlatilag kitereli az urbanizált szituációból a szereplőket oda, ahol ő tart mindent ellenőrzés alatt, és a megmaradt szereplők Mássága érthető meghatározó tényezőként. Természetesen ez az öncélúság a tündérmese sajátja, mégis billogként pulzál a fantasy homlokán. Stilisztikai szempontból jóval több leírást tartalmaz, és mivel ebben a részben kényszerül Agnyeska először olyan protokolláris helyzetbe, amely megkövetel tőle egy nem vérségi alapú tiszteletadást, a párbeszédek is jóval rövidebbek és a beszélgető felek is jóval szűkszavúbbak. A tündérmesébe való visszatérés feletti örömöt a varázslónő a következőképpen magyarázza: »A völgyben nőttünk fel, és ugyanazt az erőt ittuk magunkba, amely a Rengeteget is táplálta. […] A Sárkány arra használt minket, hogy hozzáférjen a völgy erejéhez, és addig tartotta a lányokat a toronyban, amíg el nem sorvadt az összes gyökerük és be nem zárultak a csatornáik.« (314–315)

Az erdőségeknek ezt a zabolátlanságát, tündérmesei térként való értelmezését valamint összekötését a fantasyvel, úgy hiszem, Catherynne M. Valente széleskörűbben kiaknázta és megírta. A női tematikájú Rengeteg tündérmesei fantasy, de a tündérmesére jellemző motívumok erőteljesebben érvényesülnek, mint fantasyéi, habár a kötet nagyon sok intrusive fantasy kódot működtet. Továbbá a tündérmesei szereplők megjelöltsége, vagyis Mássága és sikeres visszatérése, majd integrálása a közösségbe olyan lezártságot és véget eredményez, amelyből már nem lehetséges a kilépés.

Az eredeti, teljes írást itt olvashatja el.
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

Bejelentkezés


Ajánljuk még a témában