Szélesi Sándor: Pokolhurok

2016. július 18. 8:31

Szabó Dominik
ekultura.hu
Olyan erős alapötlete van, annyira elképesztően szuggesztív a fő gondolatsor, hogy lehetetlen magad kivonni alóla (függetlenül attól, hogy maga a szöveg mennyire jó).

Ennyi kérdés után talán térjünk vissza a regényhez – aminek egyébként szerintem az a legnagyobb erénye, hogy elképesztő mértékben kérdések feltevésére (és persze azok megválaszolására) sarkall. Ezt már Szélesi Sándor legutóbbi köteténél is megfigyeltem, és ez most sem változott: olyan erős alapötlete van, annyira elképesztően szuggesztív a fő gondolatsor, hogy lehetetlen magad kivonni alóla (függetlenül attól, hogy maga a szöveg mennyire jó). Muszáj gondolkodnod, muszáj latolgatnod magadban a lehetőségeket és megoldásokat, muszáj őszintén megválaszolni azokat a kérdéseket, amik – legalább közvetett módon – előkerülnek. Mondom ezt annak ellenére is, hogy a Pokolhurok első fele sokkal kevésbé szól a cigánykérdésről, mint mondjuk a kivándorlásról vagy egyáltalán, egy teljesen visszahúzódó és elképesztően ellenszenves férfi lelki drámájáról (de még ekkor is fennáll, hogy mivel már rögtön az első oldalakon megismerjük a történet végkimenetelét, ezért elképesztő húzása van a cselekmények, ahogy próbáljuk kitalálni a zavaros motivációk közepette, pontosan mi vezetett el az ominózus eseményekig).

Sokáig tűnődtem azon, hogy mennyire tetszik az a leegyszerűsítő nézőpont, amit a regény képvisel. Ez fakad egyrészt a narrátorunk látásmódjából is (mintha csak a »rosszat« hallaná meg a cigányokkal kapcsolatban, a »jót« mintha nem is keresné), másrészt pedig abból is, hogy valószínűleg tényleg ez, a sztereotípiák, a leegyszerűsítések, a könnyű megoldások felé vonzódás a társadalmunk alapbeállítottsága. És ezért lennék nagyon kíváncsi, hogy mit válaszolnátok a fenti kérdéseim közül egyikre-másikra, mert tényleg ritka az, hogy »pozitív témaként« (vagy legalábbis nem egyértelműen negatív kontextusban) hangozzon el a »roma« vagy a „cigány« szó. Nem örülök annak, hogy nincs jelen a regényben a »másik oldal«, noha azt hiszem, nem is célja a Pokolhuroknak, hogy ilyen szempontból járja körbe a kérdést. Megérzésem szerint (amiben végül a szerzői utószó is megerősített) ugyanis Szélesi ebben a regényben nem a cigányokról akart mondani valamit – hanem arról a társadalomról, ami előidézte ezt a helyzetet.” 

Az eredeti, teljes írást itt olvashatja el.
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

Bejelentkezés