Iron Lady, a képregény

2016. július 13. 9:20
A kiadvány technikai kivitelezése teljesen rendben van, ugyanakkor a történet és a szöveg minősége (és mennyisége) bőven hagy kívánnivalót maga után, és egyáltalán nem világos, ki a célközönség.

Az Iron Lady képregénynek három szerkesztője is van, ám attól tartok, egyikük sem szerkesztett korábban képregényt (gondolom, más kiadványt sem nagyon), nincsenek tisztában a képregény működésével – ők valójában megrendelők, a kiadó vezetői, képviselői. Szerkesztőből egy is elég lenne, de az értse a dolgát, neki kellene közvetítenie a menedzsment és a bérmunkát végző alkotók között.

Rontja a helyzetet, hogy a nagy meglepetésemre a forgatókönyvet is jegyző rajzoló, Benczúr Anita sem rendelkezik megfelelő gyakorlattal. Igaz, Tinetta Nitta művésznéven már három kötetet jelentett meg lényegében magánkiadásban Lost Gods című sorozatából, de ez saját személyes projektje, amelyet teljesen egyedül készít, nem kell igazodnia semmilyen kiadói elváráshoz. Maga választja meg, hogy mit mesél el, hogyan, milyen ritmusban, mennyi időt szán az elkészítésére, ő dönti el, hogy ad-e egyáltalán az olvasói visszajelzésekre, vagy akár csak az eladott példányszámra.

A gondok már a füzetekhez mellékletként adott magyarázó lappal kezdődnek. Az első bekezdés rögtön tökéletesen alkalmas mindazok elriasztására, akiknek idegen az ezoterika. Tetézi a bajt a szöveg irodalmiasnak szánt, ám valójában csak maníros stílusa. Tizenhárom »s«-t számoltam meg, volt olyan mondat, amiben négyet. Egy profi szerkesztő rendbe tudta volna tenni. (Illetve egy szerkesztő megvétózta volna az egész magyarázó lapot, ahogy a füzetek végén olvasható rövid világleírást is. Ez ugyanis roppant amatőr dolog, ráadásul megköti az alkotók kezét, szűkre szabja a korrigálások lehetőségét.)

A képregény párhuzamos univerzumának bemutatása alapján úgy tűnik, a mangastílusban rajzoló magyar alkotók nagy részére jellemző, egyszerre egyszerű és túlbonyolított szimbolikus mesevilággal van dolgunk, amelyben a jó és a rossz fog összecsapni élet-halál harcban. Ebből persze még kijöhet jó dolog is, elvégre kasszasikernek örvendő hollywoodi filmek és évtizedek óta töretlen népszerűséggel futó élőszereplős vagy animált tévésorozatok, keleti és nyugati stílusú képregények épülnek hasonló sémákra. Meg lehet ezt is csinálni nagyon jól.

Az eredeti, teljes írást itt olvashatja el.
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

Bejelentkezés