Az újraírt Red Hook – Victor LaValle: The Ballad of Black Tom

2016. július 1. 10:51

Farkas Balázs
SFmag
Meg lehet írni Red Hook borzalmait helyesen? Míg tehát bloggerek és önjelölt díj- és irodalomkritikusok marakodnak Lovecraft irodalmának érvényességén, Victor LaValle csendben megírt egy kisregényt, amely pontosan ezt teszi.

Többféle reakció ismeretes erre a fogalmazási attitűdre, sokan ma tiltakoznak ellene, esetleg lekezelő mosollyal javasolják mindenkinek, hogy az ilyen történeteit nyugodtan kihagyhatjuk, vagy éppen elüthetjük azzal, hogy annyira nem is vészes (bár Lovecraft később maga is elismerte, hogy csapongó, nem túl jól sikerült írás). Mindez olvasói vérmérséklet kérdése.

Felmerül viszont a kérdés, hogy vajon ma egy afroamerikai olvasó, aki rajong a legjobb, legfontosabb fantasztikumért, horrorét, mit is érez, amikor Lovecraftot olvas? Vagy még inkább: meg lehet írni Red Hook borzalmait helyesen?

Míg tehát bloggerek és önjelölt díj- és irodalomkritikusok marakodnak Lovecraft irodalmának érvényességén, Victor LaValle csendben megírt egy kisregényt, amely pontosan ezt teszi. Nem prédikál, nem foglal állást, nem politikai indulatból fogalmaz. Mindössze elmondja Malone és Suydam történetét egy fekete zenész szemszögéből is, mélyebb karakterekkel, hitelesebb kor- és társadalomrajzzal, amelyben a bőrszín, származás és szociális háttér formálja ugyan a jellemeket, de az előítéletek helyére a felszín alatt rejlő tényleges problémák megértése is végre a helyére kerül. (…)

LaValle konvencionális, egyenes szépirodalmi stílusban ír, Lovecraft írói manírjai csak nyomokban, utalásokban jelennek meg. Ez frissé, olvasmányossá teszi a történetet, ugyanakkor az is igaz, hogy ha bárki a Red Hook-tól függetlenül olvassa, nem kap különösebben új, eredeti, vagy kielégítő történetet. Az is zavaró lehet sokaknak, hogy bár az eredeti novella nem kapcsolódik szorosan Cthulhu-hoz, LaValle nyíltan felemlegeti, egy alkalommal név szerint is (ami már csak azért sem szerencsés, mivel komolyabb rajongói körökben egyre ritkábban tesznek egyenlőségjelet a Cthulhu-mítosz és Lovecraft életműve között).

Ezt leszámítva kellemes, kompetens, élvezetes írás, de elsősorban »párbeszédirodalom«, amelyre egyébként egyre több példát látunk zsánerirodalmi közösségekben, ahogy új írók megpróbálnak régi műveket újraértelmezni, átértékelni saját nézőpontjuk, értékrendjük szerint. Lovecraft életműve erre különösen alkalmas, mert bár világnézete zárkózott volt, irodalmi szemlélete a kezdetektől nagyon is inkluzív, mindig bátorított írókat, hogy tegyenek hozzá életművéhez, vegyenek el belőle, ahogyan ő is tett más írókkal, amikor megteremtette mai napig nagy hatású, sajátos világát.

Victor LaValle könyve egyszerre főhajtás és kritika az eredeti novellához, célszerű őket egymás után olvasni. A szereplők társadalmi helyzetének hiteles ismerete a bizonyíték, hogy nem kell az ellenkezőjére fordítani egy történetet, hogy ellensúlyozzuk annak hiányosságait és előítéleteit.

Az eredeti, teljes írást itt olvashatja el.
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

Bejelentkezés


Ajánljuk még a témában