J. K. Rowling: Harry Potter and the Order of the Phoenix

2016. június 27. 8:10
Ebben a részben végre egy olyan Harry Potterrel találkozhatunk, aki nem más hátán él meg és bár egyénisége még mindig nincs, már egy pár önálló ötlete azért van.

Az események igen lassan haladnak, de nem is probléma, hiszen nem a cselekményen van a hangsúly, hanem inkább a varázslóvilág hangulatán, ami egyre ellentmondásosabb és sötétebb. Azzal, hogy a minisztérium nem ismeri el Voldemort visszatérését, az olvasóban olyan gondolatok kezdenek erősödni, hogy talán a minisztérium is a sötét oldalt támogatja. Ezt a képzetet erősíti még Dolores Jane Umbridge, aki a legjobban kidolgozott karakter ebben a részben. Umbridget mindenki tudja társítani egy volt tanárával. Egy régimódi Professor, aki megköveteli a tiszteletet és nem bratyizik a diákokkal. Egy olyan tanár, aki gyönyörét leli abban, ha kínozhatja a diákokat és teljesen eszét veszti, ha úgy érzi, hogy a háta mögött szervezkednek. Végre egy utálható karakter, aki az olvasókban nagyobb ellenszenvet kelt, mint maga Voldemort.

Miért jobb rész ez a többinél? Mert már igazi érzelmeket vált ki az olvasóból. Dühöt, kétségbeesést és agressziót. Cedric Diggory halálával a történet átlépett a mese világából valami sokkal sötétebbe. Ettől kezdve a varázslatok már nem a csodák világába repítik el az olvasókat, hanem igazi fegyverré vállnak az ember kezében. Azonban mit sem ér mindez, ha a Mágiaügyi Minisztérium belekontárkodik a Hogwarts ügyeibe és fokozatosan csorbítja Dumbledore jogköreit. A diákok egyre inkább úgy érzik, hogy Umbridge hatalma megfosztja őket a tanulás lehetőségétől és attól, hogy meg tudják védeni magukat. Umbridge szerint az iskola nem az életre nevel, hanem azért van, hogy tudással lásson el bennünket. Az, hogy ez a tudás mennyire hasznos vagy éppen haszontalan, azt döntse el mindenki maga.

Az eredeti, teljes írást itt olvashatja el.
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

Bejelentkezés


Ajánljuk még a témában