Scott Hawkins: Az Égett-hegyi könyvtár – Frenetikus és agyzsibbasztó

2016. június 6. 10:03

Sarpatki
SFmag
Bevallom, nagyon örültem, amikor megtudtam, hogy a Fumax kiadja Az Égett-hegyi könyvtárat, mert a várólistámon lévő könyvek közül ez tűnt az egyik legérdekesebbnek.

A könyv egyik apró hibája, hogy a könyvben tizenkét könyvtárosról esik szó, de valójában csak hárman-négyen emlékezetes szereplők, és még így sem mindig egyértelmű, hogy a kevésbé jelentősek közül ki kicsoda. Világosan látszik, hogy Scott Hawkinsnak – néhány kivételtől eltekintve – nem annyira a karakterek, mint inkább a cselekmény az erőssége, de ez persze rendben is van – és épp ezért működik a borító is. Hiszen ez egy nagyon jól megírt, könnyed kis regény, ami könyörög azért, hogy legyen folytatása, amelyben a szerző még jobban kibonthatja a háttérvilágot, és még sötétebb, agyzsibbasztóbb történetet tárhat elénk.

Az Égett-hegyi könyvtár tehát nem a szofisztikált karakterábrázolásával nyűgöz le bennünket, hanem azzal, amivel egy jó mozifilm: akciódús, kicsit (nagyon!) káromkodós, látványos és kreatív, emellett humoros, és bővelkedik a hátborzongatóan sötét jelenetekben is. (Például a kutyás üldözős rész, ami után elkezdtem máshogy gondolni a lakótelepi, sötét parkokra.) Érdemes megjegyezni azt is, hogy Rusznyák Csaba fordítása irtó ötletesre sikeredett, le a kalappal előtte.

Scott Hawkinsnak ez az első könyve – leszámítva a Linuxszal és egyéb informatikai témákkal foglalkozó műveit –, és reméljük, nem is az utolsó. Valószínű hogy a második-harmadik regényére könnyedén kinövi az első kötet gyermekbetegségeit, és tényleg elérné a »fantasy legújabb nagyágyújának« címét. Van benne potenciál, csak ki kell használnia.

Az eredeti, teljes írást itt olvashatja el.
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

Bejelentkezés