Az univerzum nagy részébe sosem fogunk eljutni

2016. május 13. 11:05
Ha minden jól megy, az emberiség akkor is csak a megfigyelhető univerzum töredékét, a saját Lokális Csoportját járhatja be. Minden a sötét anyag miatt van.

Még ha minden jól megy, akkor is csak a szomszédos két galaxisba tud ellátogatni az emberiség az In a Nutshell videója szerint. Az univerzum Lokális Csoporton kívüli területei már most is túl messze vannak, és olyan sebességgel távolodnak, amit sosem fogunk beérni.

Összesen 29 komment

Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja.
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi.

Hát azért a kisebbikbe igen, még te is (-::

"Minden a sötét anyag miatt van."

Ha a szerző itt az euvezetők fejére gondolt, akkor
üzenem neki, hogy a sötét anyagon túl is van
élet, féregjárat sem kell hozzá.

A tágulás csak addig tud folytatódni gyorsulva,
amíg a tágulás sebessége el nem éri a
határsebességet. Ez tehát egy limit szerintem.

Dobtunk ki már munkásságot.

Én az egyes dimenziókat úgy fogom föl, mint a
különféle kölcsönhatásokhoz rendelhető gráfokat,
amelyek az adott kölcsönhatás vektorrendszerét
írják le. Pl.: a gravitáció (mint gyenge
kölcsönhatás) gráfja (köznapi értelemben ezt
nevezzük térnek) azon kölcsönhatási vektorok
összessége, amely a tömegcentrumok közt
létezik. Ennek a gráfnak a változása az idő. Ilyen
értelemben a tér nem 3 dimenzió, hanem
csupán egyetlen attributum, amelynek saját
ideje van.

Más kölcsönhatások is rendelkeznek
vektorrendszerrel (gráffal) és saját idővel.

Az univerzum kerülhet olyan állapotba, hogy
egy új kölcsönhatásfajta jelenik meg, ez azt
jelenteni, hogy a természet ránk vonatkozó
törvényei időben változnak.

Szerintem ilyen egyszerű ez az egész.

Igazából nem arról van szó, hogy a fénynél nincs
gyorsabb dolog, hanem inkább arról, hogy van egy
határsebesség, amely a kölcsönhatások
terjedésének maximuma. A fény ezt eléri.

Azon is el kéne gondolkodni, hogy nem létezik-e
a kölcsönhatás-hasadás intézménye. Tehát egy
új kölcsönhatás megjelenése egy korábbi
kölcsönhatásról való leválással (és az eredeti
megváltozásával) jön létre.

Ez könnyen előfordulhat az Univerzum korai
állapotában és, ha egyetlen példa van erre, akkor
mi a garancia, hogy később nem fog ez
megismétlődni. Ebből a gondolatból kifejleszthető
a kölcsönhatás megmaradásának elve, ami abból
következne, hogy a két (több)
gyermekkölcsönhatás ereje egyenlő a
szülőkölcsönhatás erejével. Ha ezt elfogadjuk,
akkor a gravitáció a sor végén áll, és arra
számíthatunk hogy a bomlási sor további elemei
olyan gyengék lesznek, hogy nem borítják
föl az Univerzumot.

A legnagyobb stressz valószínűleg az anyag
megjelenése volt.

Képzeld el, hogy szép nyugodtan sziesztázol,
mint energia, és egyszer csak ott a tömeg!

De mi lenne, ha a tömeg megjelenését ahhoz a
jelenséghez hasonlítanánk, mikor egy túlhűtött
folyadékok megrázol? Nem lehet, hogy az anyag
kristályos energia?

Csak egy véleményt idéznék: "Az nem igaz, hogy ember járt a Holdon, mert az Isten lelökte volna onnan".

A lényeg talán az, hogy milyen alapokon nyugszik a tudásunk.
Egyet már sikerült szinte teljes egészében lehámozni, az a szellem.
Most materializmus van. Ebben is vannak törvényszerűségek....

Csak két galaxis? Ez dráma. Igazi dráma.

Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

Bejelentkezés


Ajánljuk még a témában