Helyükre kattanó fogaskerekek – Adam-Troy Castro: A holtak küldöttei

2016. április 29. 7:52

Pintér Máté
Roboraptor
A holtak küldöttei nem csupán alapos (még ha tudományosan kissé ingatagnak ható) sci-fi. Krimi a javából, méghozzá olyan, ahol a szerző nem hanyagolja el egyik karakterét sem.

Az állomáson kívül található dolgok ehhez képest viszont szándékosan homályban maradnak. Nagyon keveset tudunk meg a nem mesterségesen létrehozott idegen fajokról, ahogyan a korporatív rabszolgaság is csak adaléknak tűnik. De ez semmiképpen sem baj, ugyanis a csupán említés szintjén felmerülő elemek pedig a karaktereket formálják, építik, rétegezik. Ez azért különösen fontos, mert Castro nagyon merész húzással indít: elidegenít a főszereplőtől. Andrea Cort nem csupán antipatikus, aki mizantróp módjára viselkedik és eltaszít magától minden szembe jövő figurát, de még empatizálni is nehéz vele jó darabig. Ha pedig mindez nem lenne elég, a többi karakter közt is közel lehetetlen bárkit találni, akit kicsit is lehetne kedvelni. A folyamatos építkezéssel viszont egyre közelebb kerül hozzánk a figura. Fény derül a sötét múltjára, a motivációra és így egyre csupaszabban látjuk az embert kibukkanni az általa és a traumája által felépített falak mögül.

A holtak küldöttei nem csupán alapos (még ha tudományosan kissé ingatagnak ható) sci-fi. Krimi a javából, méghozzá olyan, ahol a szerző nem hanyagolja el egyik karakterét sem, a főhős pszichológiájába is mélyen beleásva magát. Ha pedig mindez nem lenne elég, a történet egyes fogaskerekei olyan komplex módon illeszkednek egymáshoz, amilyet krimiben már réges-rég nem láttunk.

Az eredeti, teljes írást itt olvashatja el.
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

Bejelentkezés