Nem a vígjáték az egyetlen nézhető magyar filmes zsáner

2016. április 15. 11:47

Muchichka László
Mozi24
Ezen jelentéktelen butaságok mellett azonban csak dicsérni lehet a filmet, Madarász Isti megmutatta, hogy igenis lehet zsánerfilmet készíteni ma Magyarországon a vígjátékokon kívül is, ha az ember nagy odafigyeléssel és a műfaj szabályait betartva rendez.

Itt kezdődik főhősünk robinzonádja, újra és újra éli át az eseményeket, ahogy egy időhurkos filmtől el is várható, magában rejtve a sorozatos újrapróbálkozások miatt a jellemfejlődés lehetőségét, ami hiába történik meg, túl hirtelen és ad hoc módon érkezik. Ádám nagyon sokáig egy seggfej, s ez hiába változik idővel, a néző nehezen tud érzelmileg kötődni a szereplőhöz.

Ez pedig főleg azért baj, mert a fentebb már említett Primerrel ellentétben a Hurok közel sem olyan ijesztően rideg és absztrakt, hogy ne lett volna idő elmélyíteni a karaktert. És sajnos Anna sem különb, ő a kiszolgáltatott, szomorú nő archetípusa, aki a filmidő nagy részében szenved vagy picsog.

Sőt, Dezső sem jobb: Anger hiába hozza zsigerből a főganét (szinte ugyanazt, mint az Aranyéletben), felnyírt haja inkább vicces, mint félelmetes, ráadásul hitelteleníti karakterét, hogy bárhol fegyvert ránt. Amit értek, hogy amerikai zsáner, de azokban a filmekben is idegesít, ha tét nélkül előkapja valaki a revolverét.

Az eredeti, teljes írást itt olvashatja el.
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

Bejelentkezés