Minden szereplőmben van egy kicsi belőlem

2016. április 13. 10:41

Brian McClellan
SFmag
Amikor írsz valamit, halad a történet és tudnod kell, hogyan tartsd megfelelő szinten, hogy az olvasó ne veszítse el az érdeklődését, de azért követhetetlenül gyors se legyen. Interjú.

Mit tanultál az írásról, mialatt megírtad ezt a három regényt és a kapcsolódó novellákat?

Sokat tanultam a történet ritmusának fontosságáról és egyéb alapvető strukturális dolgokról. Megtanultam, hogyan tervezzem meg előre a történetet és hogyan tartsam meg a szöveg tempóját. Amikor írsz valamit, halad a történet és tudnod kell, hogyan tartsd megfelelő szinten, hogy az olvasó ne veszítse el az érdeklődését, de azért követhetetlenül gyors se legyen. Ez egy nagyon érzékeny egyensúly, nem egyszerű megtalálni. (…)

Fantasyt írsz, de olvasni mit szoktál?

Még mindig szeretek fantasyt olvasni (nevet), urban fantasyt is, de azért az epic fantasy a kedvenc. Nagyon szeretem a történelmet is, mostanában erre koncentrálok és nem olvasok olyan sok fikciós irodalmat, mint régebben. Úgyhogy a válaszom: mostanában rengeteg történelmi művet.

Elsősorban a francia forradalom korából – a Lőpormágus-trilógia ilyen környezetben játszódik –, vagy mást is?

Mindenféle mást is, szeretem a változatosságot. Például rendszeresen hallgatok egy podcastot a perzsa birodalomról, az ókori történelem is érdekel.

Kik a kedvenc szerzőid?

Ezt nehéz megmondani, túl sokat szeretek és túl sokan hatottak rám. Epic fantasyben Joe Abercrombie óriási hatással volt rám, Az Első Törvény c. sorozatát a Vérrel írt ígéretek írása közben olvastam. Brandon Sanderson volt a mentorom, értelemszerűen ő is hatott rám. Imádom Steven Erikson gigantikus sorozatát,A Malazai Bukottak Könyvének regéjét, elképesztően jó. Rajtuk kívül… nem, tényleg túl sok név lenne.

Az eredeti, teljes írást itt olvashatja el.
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

Bejelentkezés


Ajánljuk még a témában