Brian McClellan: Őszi köztársaság

2016. április 8. 10:22

Pomsár Péter
Szubjektív Kultnapló
Brian McClellan valamit nagyon jól eltalált. A kora-újkori környezetben játszódó Lőpormágus-trilógia az utóbbi idők egyik legszórakoztatóbb fantasy-sorozata.

McClellan a könyvbemutatón (és utána is) a fantasy-kategória mellett következetesen kalandregényként aposztrofálta a lőpormágus-könyveket, ami bizonyos értelemben igaz is. A trilógia első oldalától az utolsóig tele van akcióval és olyasmivel, amit nyugodtan nevezhetünk kalandoknak, legfeljebb nem a kilencvenes évek eleji, Indiana Jones-másolat regények értelmében. A szereplők nem küldetésekre indulnak, de célokért küzdenek, nem szórakozásból vagy a kihívás kedvéért vágnak bele valamibe, hanem a puszta túlélés - a saját túlélésük és az országé - érdekében cselekszenek.

Olvasói szempontból, szigorúan technikai értelemben, nincs nagy különbség a kettő között, az akció az akció, a fordulat pedig fordulat. Az utóbbi, a jelen regényekre jellemző megközelítés viszont olyan pluszt ad a történethez, amitől a ponyvából valami igényesebb lesz, mondjuk a strandos lángos helyett ha nem is csúcsgasztronómia, de igényes és kreatív street food, amit az izgalmasabb ingerekre, új élményekre vágyó emberek is örömmel fogyasztanak. Michelin-csillag azért nem jár érte, cserébe viszont nincs feszengés a frakkos pincérek és kimondhatatlan nevű fogások között, hanem stresszmentesen pihenhetünk és közben minőségi élményekben van részünk. Egy tökleves is lehet isteni, ugyebár.

Az eredeti, teljes írást itt olvashatja el.
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

Bejelentkezés