Őskori forradalmár egy idegen bolygón – Chris Beckett: Sötét Éden

2016. április 7. 10:49

Pintér Máté
Roboraptor
Chris Beckett regénye olyan játékra invitálja az olvasóját, amely rákényszeríti, hogy gondolkozzon rajta.

Beckett biztos kézzel vázol fel egy őskori szinten élő társadalmat, amelyet a törvények és a hagyományok eddig össze tudtak tartani. Tilos ölniük, hiszen ők valóban egy nagy család és évente megrendezett színházasdival emlékeznek Tommy-ra és Angelára, a két földire, akik a családot alapították és ekkor előveszik a régi eszközöket, amelyek a sosem látott otthonukra emlékeztetik őket. Csakhogy mindeközben a nyelvük szép lassan erodálódik, rádióból Rá Dió lesz, leszálló egységből Leszálló Eccség, ha pedig valamit nyomatékosítani szeretnének, csak megduplázzák vagy megtriplázzák az egyik szót. A nem túlzottan változatos génkészlet (igen, ha egy emberpár van, az vérfertőzést jelent) és a bolygó körülményei miatt azonban szép lassan felülreprezentálódnak az öröklődő betegségekkel rendelkező gyerekek, akik nem tudják elég hatékonyan kivenni a részüket a túlélésért folytatott harcból. (…)

A felszínen úgy tűnhet, hogy a Sötét Éden egy újabb young-adult regény, amelyben a kissrác megmenti a világot, ez azonban nagyon messze van a valóságtól. Beckett ugyanis az egyes álláspontok részletes bemutatásával az olvasóját is rákényszeríti a választásra, ugyanis mindkét oldalon racionális mozgatórugókat találunk. Hiába a játékos, képzeletet igénylő világépítés, vagy a tényleg egyszerű sztori, ezt a könyvet nem lehet csak úgy félretenni, miután végeztünk vele, mint az összes többi YA esetében. Igenis rákényszerülünk arra, hogy továbbgondoljuk, hogy az egyes (gyakran kimondatlan) kérdések közt valamiféle választ keressünk. És ebben a gondolatkísérletben nehéz döntésre jutni.

Az eredeti, teljes írást itt olvashatja el.
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

Bejelentkezés