Pre-apokalipszis

Tovább nyomoz az utolsó rendőr – Ben H. Winters: Végső ígéretek

2016. február 1. 11:36

Írta: Pintér Bence
Pár hónap és vége a világnak, Hank Palace exnyomozó azonban nem tud nyugodni. Mikor gyerekkori bébiszittere kétségbeesetten megkeresi, elindul, hogy előkerítse a nő férjét, aki szőrén-szálán eltűnt. Mindeközben rendületlenül a Föld felé tart a Maia nevű aszteroida, ennek nyomán pedig teljesen szétesik az amerikai társadalom.

Ben H. Winters rendesen megalapozta világa hangulatát Gyilkosság világvége előttben: egy pre-apokaliptikus disztópiában járunk, ahol az emberiség egyik fele csendben várja az aszteroida érkezését, a másik fele pedig elindul, hogy megvalósítsa álmait. Eközben szépen lassan megszűnnek az alapszolgáltatások: nincs áram, telefon, víz is alig, étel még akad, de már nem sokáig; a keleti féltekéről pedig folyamatosan érkeznek a konkrét becsapódási hely elől menekülők az USA partjaihoz.

Palace mindig is nyomozó szeretett volna lenni, és pár hónapig az is volt; mára viszont semmi sem maradt abból a világból, amit oltalmazni szeretne. Mindenki kapaszkodni akar viszont valamibe, Palace-nek pedig a nyomozás a hivatása. Legutóbb egy ebben a világban teljesen szokványos öngyilkosság körülményeit találta furcsának; a Végső ígéretekben pedig egy szintén teljesen szokványos eltűnés bűzlik neki. Gyerekkori bébiszitterének férje ugyanis rendes ember, volt rendőr, hívő keresztény – senki sem érti, hogy miért csinálna ilyesmit, hacsak nem kényszerítették rá, vagy ölték meg.

Az ügy megfejtése szépen kerekedik ki a történet végére, amely egyébként olyan értelemben klasszikus hard-boiled, hogy a nyomozó folyamatosan kapja az ütéseket, de nem tud leállni: ki kell derítenie az igazságot, még ha ez az igazság nem is számít, és ő is tönkremegy benne. A világ hangulata valamiért a Jiddis rendőrök szövetségére emlékeztet, meg persze az egyértelmű áthallások miatt Trier Melankóliájára, de valamiért inkább az elsőre. Mindeközben éppen megfelelő mértékben épül tovább a Palace húgával kapcsolatos, összeesküvés-elméletes átívelő szál cselekménye is.

A regény legélvezetesebb pontja mindenképpen a nyomozó egyetemi túrája: itt baloldali diákok alakítottak egyfajta világvége-kommunát, ami remek szatírája a manapság az amerikai egyetemeken dívó safe space-körüli irányzatoknak. Winters továbbra is remekül, ötletesen ír, maga szöveg rendkívül olvasmányos, gyakorlatilag egy nap alatt ki lehet végezni – ez persze egy oldalról szomorú is, másrészt viszont jelzi, hogy jó a tempó, jó a cliffhangerök szerkesztettsége. Nehéz letenni.

És hogy mi következik? Két hónap van az aszteroida becsapódásáig, mikor befejeződik a történet, azonban a csendben építgetett átívelő szál egyelőre megoldatlan, sőt: kínál valamiféle hamiskásnak tűnő reményt is. Ennek mindenképpen érdemes lesz a végére járni, tehát várjuk a folytatást, ami a tervek szerint még idén érkezik az Agave Könyveknél.

Kedvcsinálónak itt egy részlet a könyvből:

Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

Bejelentkezés