Szél alá, támadásra készülj! – Jack Campbell: Rendíthetetlen

2016. február 1. 7:59
Kedvesem! Már hónapok óta a Rendíthetetlenen szolgálok, így nem jutott időm, hogy keressem veled a kapcsolatot.

Részletesen megismerhettem, hogy mi mozgatja a szereplőket, a kapitányokat, hol vannak a törésvonalak a flottán belül (és némileg azon kívül is, a civilek körében), kit milyen érdekek és elvek mozgatnak. Persze, értem, hogy ez csak egy nézőpont, de annak nagyon hiteles. Különösen annak a messiásváró hangulatnak a bemutatása, ami valóban jellemző mindenütt. Hogy mintha megváltóként vagy éppen átokként tekintünk erre az életre kelt hősre, mintha ő tudná megoldani valamennyi problémánkat vagy éppen ő a legnagyobb akadály az utunk során. Pedig rájöhetsz, hogy a sorhajókapitány is csak ember… vagy ez egy veszélyes gondolat.

Jut eszembe erről, emlékszel arra a réges-régi regényre, amit annyira szerettem olvasni, amiben még hajókkal szelték az ősi Föld tengereit? Aminek Horatio Hornblower volt a főszereplője? Mondjuk, említhetném Jack Aubry-t is szintén egy régi könyvből… De a lényeg, hogy pontosan erre emlékeztettek ezek a sorok is, hogy ismét beleláttam egy kapitány fejébe, megértettem, milyen gondok és felelősség nyomja a vállát úgy, hogy ezt nem tudja megosztani senkivel, mert erősnek kell mutatkoznia. Bemutatja, hogyan tudja kezelni azt a kultuszt, ami rárakódott az eltelt évszázadok alatt, mely alatt elveszik az ember – nehéz örökség, mert ha elbuksz, nem egyedül teszed, hanem veled bukik a remény is, a győzelmed ugyanakkor még inkább eltávolít valódi önmagadtól.. De Campbell még arra fordít figyelmet, hogy a főhős hitével, gyarlóságaival is foglalkozzon Tényleg megismertem ezt az embert, de mellette sokat megtudtam saját magunkról, arról, hogy milyenné is vált a Szövetség az elhúzódó háború során.

Hogyan változott a morál és a becsület megítélése népünknél, hogyan tettünk apró, de egyre jelentősebb lépéseket a változás felé. Megértettem, hogy a veszteségek hogyan hatottak akár csak a katonaságra is, hogyan vesztek ki azok az eszmék és gondolatok, amelyek régen mozgattak bennünket. Persze nem minden változás rossz, jobban tudunk alkalmazkodni bizonyos helyzetekhez, de vannak olyan veszteségeink is, amik nem tudom, hogy hatnak a háború utáni életünkre.

Az eredeti, teljes írást itt olvashatja el.
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

Bejelentkezés


Ajánljuk még a témában