A kifürkészhető Túlnan (Robert Charles Wilson – Darwinia)

2016. január 27. 12:43
A könyv alaphelyzete, hogy az első világháború előestéjén, 1912 márciusában megtörténik a Csoda. Európa, a világ történetének igazi beteg embere megszűnik Európának lenni, a helyén új kontinens jön létre.

A könyv alaphelyzete, hogy az első világháború előestéjén, 1912 márciusában megtörténik a Csoda. Európa, a világ történetének igazi beteg embere megszűnik Európának lenni, a helyén új kontinens jön létre, az ismertre hajazó, de valójában teljesen ismeretlen flórával és faunával, a régire csak nagy vonalakban emlékeztető földrajzzal – és a megszokottól teljesen elütő kultúrával, azaz inkább a kultúra hiányával, hisz Európa egykori lakói teljesen eltűntek. A regény jól álcázza magát sci-finek, holott valójában társadalmi elemzés, Amerikának az önállóság elvesztésétől való félelmeit tárja elénk. Nem mellesleg a kellően rövid és zavarba ejtő közjátékok mesterien lebegtetik a regény műfajiságát. Európa e „válságára” az amerikai félteke válasza a félelemből hozott állásfoglalás, ahogyan a semlegesség doktrínája volt az első világháború elején. Az USA-ban, néhány évvel korábban, de lezajlik a gazdasági válság és óriási vallási ébredés söpör végig a kontinensnyi országon. Régi téma az amerikaiak félelme a pápai hatalomtól (gondoljunk csak a Kennedy-t elítélő, nem is olyan halk hangokra) és a katolicizmus kiközösítése, valamint a spiritualizmus óvatos elfogadása felé tett lépések (ugyanakkor ennek kritikája is, mely át- meg átszövi a 90-es évek nagy misztikus sorozatát, az X-aktákat).

Amerikában az izoláció és a progresszív küldetéstudat, a világ rendőrévé válás harcol, de meg is termékenyítik egymást. A legnagyobb tudósok a mély vallásosság felé fordulnak, Európa átalakulását Isten ujjaként értelmezik és az lesz a bevett álláspont, hogy ez a Csoda a Mindenható figyelmeztetése és büntetése. Kutatócsoportok szerveződnek, amelyek egyre több tárgyi bizonyítékkal szolgálnak arra, hogy Európa már egy másik világ – a tudósok pedig Isten eme jelét próbálják értelmezni. Az egyik ilyen csoport tagja a fiatal Guilford Law fényképész is, aki társaival behatol az immár Darwiniának nevezett kontinens belsejébe – azért e név, mert néhányan az evolúciót látják cáfolni az új Európával és nevetségessé igyekeznek tenni Darwin majom-tanát (nem ismeretlen ez Amerika 20. század eleji történelméből, gondoljunk csak az 1925-ös majomperre, ahol eltiltották az evolúció oktatását a tennessee-i közoktatásból). Guilfordék ismeretlen-ismerős állat- és növényvilággal találkoznak és egy ősi városra bukkannak, amely ugyanúgy önfelismerésre sarkallja őket, mint Howard Phillips Lovecraft antarktiszi történetének szereplőit: létük tudatát változtatja hitté ez a találkozás.

Az eredeti, teljes írást itt olvashatja el.
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

Bejelentkezés


Ajánljuk még a témában