Egészpályás letámadás a pénztárcák ellen: hová tart a Marvel 2016-ban?

2016. január 13. 9:30
Egyre több női szuperhős, nagyobb diverzitás a szerzők és a szereplők között az egyik oldalon; a rajongók szerint háttérbe szorított csapatok és hanyagolt karakterek a másik oldalon. Kommunista propaganda, profithajhászás a rajongók kiszolgálása helyett – többek között ilyen vádakkal illetik a Marvelt, miközben a cég stabilan a legnagyobb képregénykiadó és úgy tűnik az aktuális relaunch sem fog ezen a pozíción rontani.

Az utóbbi időben a Marvel két nagy téma kapcsán kerül elő rendszeresen a képregényes fórumokon kívül is. Az egyik az, hogy a kiadó az elmúlt pár évben progresszív lépéseket tett és megpróbálta sokszínűbbé tenni a szereplőgárdáját (és ezzel együtt az alkotóit is). A másik pedig azok a vélt, vagy valós kiadó döntések, amik szerint egyes csapatokat háttérbe szorít a kiadó, mivel az anyagi érdekük ezt kívánja. Az alábbiakban ezt a két különálló témát járom körül, hogy jobban képet kaphassunk arról, hogy merre tarthat jelenleg a Marvel.

Úton a sokszínűség felé

Majdnem egy éve írtam arról, hogy hogyan változik a képregény olvasók összetétele és, hogy erre hogyan reagál a piac. Akkor az derült ki, hogy az önmagukat képregényrajongónak tartók közel 50 százaléka nő és a képregényt fogyasztók között a leggyorsabban növő demográfiai csoport a 17 és 33 év közötti nők csoportja. Tavaly márciusban a Marvel kínálatának hozzávetőleg 30-31 százalékát tették ki azok a címek, aminek a főszereplői női karakterek voltak. 

Most, majdnem egy évvel és egy nagy relaunch-csal később, újra megnéztem a Marvel soron következőmegjelenéseit, amiből az derült ki, hogy a cég egy főszereplővel dolgozó füzetei között továbbra is nagy a férfi dominancia: a szólócímek kb. 66 százalékának férfi főszereplője van, bár a side-kickek között nőtt a nők aránya. A csapatcímeknél azonban sokkal kiegyensúlyozottabb lett a helyzet: alig van olyan cím, ami kifejezetten csak férfiakból állna. A változásokat szinte egyöntetűen pozitívan fogadta a közönség, köszönhetően annak, hogy a kiadó és az írók törekednek arra is, hogy ezek a női karakterek ne csak kvóta miatt, tokenként szerepeljenek, hanem a címeknek önálló stílusa legyen.

De nem csak a női főszereplők száma szempontjából beszélhetünk változásról a kiadó stratégiájában, ugyanis a relaunch óta egyre nagyobb szerepet kapnak a nem fehér karakterek is. Jelenleg az egyik fő Avengers sorozatban egyetlen fehér férfi szerepel (Tony Stark/Iron Man), mellette pedig egy android (Vision), egy pakisztáni-amerikai lány (Kamala Khan/Ms Marvel), egy latino fiú (Sam Alexander/Nova), egy afrikai-amerikai apától és puerto ricói anyától származó fiú (Miles Morales/Spider-Man), egy fekete férfi (Sam Wilson/Captain America) és egy fehér nő (Jane Foster/Thor) alkotják a csapatot.

Különösen izgalmas, hogy az utóbbi két karakter két olyan személynek a pozícióját foglalja el, akik mindketten fehér férfiak: Steve Rogers – a régi kapitány – jelenleg egy másik Avengers címben szerepel, az eredeti Thor pedig Odinson néven folytatta pályafutását. De fel lehetne hozni példának az Ultimates sorozatot is, ami bár nevében nem Avengers (van belőle így is elég), de funkciójában hasonlóan működik és az öt szereplője közül négy fekete és három nő. Nagy előrelépés ez abban a műfajban, ahol a színes bőrű karaktereknek nem is olyan régen többnyire csak a side-kick szerep jutott (lásd: War Machine, Sam Wilson stb.).

Az elmozdulás persze nem csak a szereplők nemének vagy bőrszínének lecserélésén érhető tetten, hanem gyakran a történeteken is. Nem is volt olyan rég, hogy a Fox News támadta a Captain America íróját, amiért az az első füzet ellenségeinek a szélsőséges és rasszista Sons of the Serpent szervezetet tette meg. Persze nem minden esetben ennyire megosztó a narratíva, hiszen az olyan karakterek, mint például a pakisztáni-amerikai Ms Marvel azonnal belopták magukat a rajongók szívébe azzal, hogy őszintén és könnyedén beszéltek a muzulmán származású fiatalok beilleszkedéséről és arról, hogy milyen leet összehangolni a család által tartott hagyományokat az amerikai fiatalok mindennapjaival. 

Nem a Ms Marvel az egyetlen sorozat ráadásul, ami a könnyedebb hangvétellel hódít, számos olyan karakter kapott sorozatot az elmúlt években, akinek a történetei távol állnak a klasszikus macsó szuperhős-eposzoktól és inkább kisebb léptékű, emberibb problémákkal és konfliktusokkal foglalkoznak, ez pedig hozzájárul ahhoz, hogy egy szélesebb közönséget is elérjenek a szerzők. 

Hol vannak a mutánsok és a Fantastic Four?

Évek óta visszatérő kritikája a rajongóknak, hogy a Marvel a háttérbe szorítja a mutánsokat, mivel azok film- és merchandise-jogaival nem rendelkeznek. A helyzet az, hogy bár az Avengers címek az elmúlt években valóban gombamód szaporodtak, a különböző mutánsok még így is legalább 13 sorozatban kapnak főszerepet (ez egyébként közel 20 százaléka az összes képregénynek). A mostanit megelőző relaunch, a 2013-as Marvel NOW! során összesen – minisorozatokkal együtt, a különböző sorozatok más „évfolyamait” külön számolva – kb. 16 mutánsokról szóló sorozat jelent meg, tehát elmondható, hogy összességében nem beszélhetünk számottevő csökkenésről. Másik kérdés, hogy a Marvel az utóbbi években a nagyobb crossoverek és eventek esetében háttérbe szorította a mutánsokat (azonban több alkalommal is kaptak kisebb crossovereket, amiket nem egy esetben a Marvel fő írói közül valaki vezényelt le).

A cég természetesen maga sem tagadja, hogy a mutánsok helyett jobban örülne annak, ha az inhumanek kerülnének előtérbe (a mutánsokra nagyon hasonlító faj jelenleg az Agents of S.H.I.E.L.D. sorozatban szerepelnek, de már tervezik az első filmjüket is), azonban pusztán a kiadványokat nézve még mindig hátrányban vannak: összesen négy füzet jelenik meg a főszereplésükkel, ennél még a Guardians of the Galaxy franchise is több sorozatot kapott. Ezt persze nem nehéz azzal magyarázni, hogy a kiadó alapvetően abban érdekelt, hogy a sorozatait minél többen vegyék, így amíg az X-Men karaktereire igény van, addig várhatóan nem fognak eltűnni a mutánsok a képregények lapjairól.

Egészen más a helyzet, ha az ember a Fantastic Fourt nézi. Az első szuperhős család saját képregénye már tavaly megszűnt, a hivatalos indoklás szerint a nem túl fényes eladási adatok miatt, ráadásul az aktuális film is csúnyán leszerepelt. A rajongók szerint a döntés mögött persze elsősorban az áll, hogy a Marvel nem kívánta reklámozni a Fox által készített filmet, azonban ezt a cégtől többen is tagadták rámutatva arra, hogy a film sikerétől függetlenül a képregények nekik termelnék a hasznot. A sorozat jelenleg szinte biztosan nem tér vissza, hiszen a karaktereinek egy részéről jelenleg azt sem lehet tudni, hogy életben vannak, a többiek pedig a legkülönbözőbb franchise-okban bukkantak fel a relaunch óta. 

Mi várható?

Úgy tűnik a Marvel egészpályás letámadásba kezdett a képregényolvasók pénztárcája ellen. Az All-New, All-Different Marvel zászlaja alatt eddig megjelent képregények többsége ugyanis nemcsak sikeresen vezette be a sokszínűséget, hanem a kritika is pozitívan fogadta az új sorozatokat (érdekes módon pont a zászlóshajóként funkcionáló Avengers címek között vannak gyengébbek). És bár vannak olyan hangok, amik szerint a progresszív szemlélet csak olcsó szocialista propaganda, összességében a közönség is lelkes. Kérdéses, hogy mi lesz a hanyagolt franchise-ok sorsa, de egyenlőre úgy tűnik, hogy a Fantastic Fourtól búcsút kell vennünk, a mutánsok viszont nem úgy tűnik, hogy egyhamar kikopnának a cég kínálatából. Egy biztos, várhatóan idén is jó lesz a képregényolvasóknak.

Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

Bejelentkezés