Évértékelés

Öt remek idei sci-fi és fantasy, amit érdemes elolvasni

2015. december 29. 10:07

Egy magyar fantasy, a Horgonyhely lett az év legjobbja évvégi áttekintésünkben. Ez történt még: Lev Grossman lekörözte Harry Pottert; Ondřej Neff személyében végre régiós szerzőt hozott polcainkra a Galaktika; Dan Simmons pedig semmit sem magyarázott meg az Ílionban. Magyar és magyarul megjelent sci-fi, illetve fantasy könyveket ajánlunk a 2015-ös termésből.

Rég várt külföldi könyvek, magyar szerzők, és egy csomó tetszetős borító: erről szólt az idei év. Jó évet zártak a magyar kiadók, ha a mennyiséget és a minőséget nézzük: nagyon sok jó sci-fi és fantasy jelent meg 2015-ben. Érzésre egyre több cím jelenik meg, de nincs erről pontos statisztikánk – hamarosan megpróbáljuk egy közönségszavazás keretében összeszedni az idei megjelenéseket. Most pedig öt könyvet emelek ki az idei címek közül. Ezek csak az én olvasmányaim közül kerültek ki, így kimaradhatott több, egyébként ígéretesnek tűnő alkotás is, ami nálam a jövő évre marad.

*

1. Moskát Anita: Horgonyhely (Gabo SFF)

Az idei év egyértelmű nyertese nálam Moskát Anita sötét fantasyje, a Horgonyhely – nem csak az idén olvasott hazai megjelenések közül, hanem összességében is ez volt az egyértelmű kedvencem. A szerző előző regényéért még nem voltam annyira oda, most viszont minden stimmelt. Nagyon jó, hogy magyar nyelven, magyar szerzőktől ilyen jó regények születnek. „A Horgonyhely világa rendkívül élő, a karakterek remekül működnek, az end nem feltétélenül happy, a próza remek, a gender-kérdés megfordítása pedig egészen izgalmas” – írtam róla. Moskát Anitával készült interjúnk pedig itt olvasható.

2. Dan Simmons: Ílion (Agave)

Nem volt egyszerű olvasmány Dan Simmons regénye, ami van olyan monumentális, mint az emlékezetes Hyperion Cantos, hangvétele azonban jelentősen eltér. S ugyan rengeteg minden történt, mégsem derült ki szinte semmi. Ez ugyan kicsit dühítő volt, de Simmons tulajdonképpen kárpótol minket ezért a trükkért. Rég vártam ennyire folytatást, ami azonban sajnos csak 2017-ben jön. „Összességében Simmons duológiájának első darabja elgondolkodtató kérdéseket felvető, remek űropera, ami akkor sem utolsó olvasmány, ha az Íliász világát akarjuk megismerni – a válaszokra azonban a következő regényig várni kell” – írtam a regényről.

3. Ondřej Neff: Sötétség (Galaktika)

 

Biztos vagyok benne, hogy egy szakajtónyi remek szlovák, cseh, lengyel; de akár német, osztrák, szlovén, vagy román sci-fi van – más kérdés, hogy hazánkba nem jutnak el. A Galaktika idén vállalkozott egy cseh szerző, Ondřej Neff könyvének kiadására: a történet szerint megszűnik működni az elektromosság, a társadalom pedig összeomlik. „Rendkívül jó dolog, hogy végre egy olyan posztapokaliptikus világról olvashatunk magyarul, amelyben egyrészről nincsenek zombik, másrészről a túlélők nem számunkra ismeretlen amerikai tájak kis- és nagyvárosai között tengetik egyre rosszabb életüket, hanem egy olyan országban, melynek történetével, társadalmi dinamikáival nagy vonalakban itthon is tudunk azonosulni” – írtam a könyvről, a szerzővel készült interjúm pedig itt olvasható.

4. B.H. Winters: Gyilkosság világvége előtt (Agave)

 

Annyiban kakukktojás Ben H. Winters debütáló regénye, hogy egy sort sem írtam róla a Mandiner.sci-fin. Ennek nincs különösebb oka: egyszerűen kiment a fejemből. pedig remek olvasmány. A történet szerint egy meteor tart a Föld felé és nagy valószínűséggel be is fog csapódni. A társadalom már elkezdte feldolgozni a tényt: sokan például öngyilkosok lesznek. Egy öngyilkosságnak tűnő ügyben kezd el nyomozni Hank Palace nyomozó: meggyőződése azonban, hogy gyilkosság történt. De miért gyilkolna valaki, ha egyszer rövid időn belül mindenki úgyis meghal? Kevés krimit ad ki mostanában az Agave Könyvek, de ezzel a sci-fi/krimi hibriddel engem sikerült egy időre kielégíteni. Várom a folytatást.

5. Lev Grossman: Varázslók/Varázslókirály (Agave)

A Horgonyhely mellett idei másik kedvencem Lev Grossman trilógiájának első két darabja volt. A szerző igyekszik kiforgatni és fejreállítani a fantasy toposzait, miközben egyszerre hozza a Harry Potter, a Narnia és még egy sor másik univerzum témáit. Hangulatában pedig olyan „pesszimista-realista” ez a sorozat a fantasynek, mint mondjuk Nolan dark'n'gritty Batman-filmjei voltak a képregényhősöknek. Ezt írtam a második könyvről: „Marketingszempontból érthető a Harry Potter emlegetése a könyvsorozat kapcsán, így lehet hirtelen hova rakni, mégis: itt az ideje elfelejteni ezt a jelzőt. Ez a könyvsorozat teljesen másról szól, mint a Harry Potter, és – minden jóleső nosztalgiát félretéve – sok tekintetben jobb is nála.

A bejegyzés trackback címe: https://sci-fi.mandiner.hu/trackback/19117