Star Wars

Harry Plinkett: a Star Wars-kritika, ami sokkal élvezetesebb lett a filmnél

2015. november 10. 13:06

Írta: Pintér Bence
Mégis kit érdekelne egy másfél órás kritika egy filmről, ami köztudottan rossz? Ráadásul egy öreg, skizofrén, feltehetően sorozatgyilkos amerikai prolitól? Milliókat. Mike Stoklasa független filmes egyszerű kritika helyett egy egészestés standup-horrort hozott össze a Baljós árnyakról, ami hat év után sem vesztett semmit a vonzerejéből. Leírjuk, hogy miért nem.

A Star Wars I. – Baljós árnyak a legkiábrándítóbb dolog a fiam óta. Mármint, hogyan lehetett volna ennél jobban elbaszni a Star Wars háttérsztoriját? A fiam legalább felakasztotta magát egy benzinkút vécéjében. A Star Wars-előzmények szerencsétlen valósága viszont az, hogy itt lesznek velünk… örökre” – így indul, és ennél csak szórakoztatóbb lesz az a több mint egy órás kritika, amit látszólag egy részeges öreg sorozatgyilkos készített a Star Wars-előzményfilmek első részéről.

Legutóbb az új James Bond-film közben gondolkodtam el rajta, mit is szólna a jó öreg feleséggyilkos ehhez a tákolmányhoz, amiből mind a motivációk, mind a rendesen megírt történetek, mind a karakterek hiányoztak. Gyakorlatilag nem volt semmi, ami működtette volna a filmet. Plinkett legalább két óráig szedné szét, csak hagyni kéne kibontakozni.

Plinkett persze csak egy karakter, a valódi készítő egy független filmes, Mike Stoklasa, Plinkett pedig egy kitalált karakter, aki 70 perc alatt tökéletesen elmagyarázza, hogy mi és miért nem működik a Baljós árnyakban. Aztán csinált egy másfél órás kritikát a Klónok támadásáról. Aztán egy egy és háromnegyed órásat a Sithek bosszújáról. És ezeket milliók nézték meg. Hogy miért?

Mert elmondja, hogy hogy működik egy közönségfilm

Harry Plinkett nem egyszerűen azt magyarázza el, hogy mi nem működött a Baljós árnyakban, hanem azt is elmondja, hogy mitől működik egy jó közönségfilm. Nyitásként például a karakterekről értekezik: elmondja, hogy egy működő történetben általában van egy karakter, akiért izgulhatunk, akinek el kell érnie valamit és fejlődnie kell ahhoz, hogy ezt elérje. Aztán rámutat, hogy a szóban forgó filmben valójában nem is volt protagonista. Se Anakin, se Amidala, se Obi-Wan nem voltak valójában a film főszereplői.

Ezt illusztrálja is azzal, hogy megkér embereket: írják le az előzményfilm, illetve az eredeti trilógia egyes karaktereit. A megjósolható végeredmény: Amidaláról és Qui-Gon Jinnről nem nagyon tudtak mit mondani az emberek, C3PO-ról vagy Han Solóról viszont percekig tudtak mesélni. Aztán rámutat, hogy Palpatine tervéhez semmi szükség nincs arra, hogy megöljék a Jediket, nem is beszélve arról, hogy ha már megölik őket, akkor miért nem egy színtelen, szagtalan gázzal teszik ezt.

Most csak a felszínt karcolgatjuk. A pontokba szedett kritika végigmegy a film minden aspektusán: a végén tulajdonképpen úgy érezzük magunkat, mintha egy nagyon jó egyetemi kurzust ültünk volna végig a filmkészítésről.

Mert iszonyat szórakoztató

A kritika sikeréhez nagyban hozzájárult, hogy Plinkett karaktere totálisan őrült. Elmondhatná ezt a kritikát egy szemüveges geek is egy fotelben ülve. Teljesen igaza lenne, de bizonyára nem néznék meg milliók. Plinkett szövege trágár, egyáltalán nem PC és nem mellesleg zseniális, a videó szerkesztése pedig egészen csodás, tökéletesen működnek a különböző képi poénok. A skizofrén öreg sorozatgyilkos karaktere elviszi a hátán az egészet.

És akkor még nem is beszéltünk a visszatérő gagekről: Plinkett például nem képes megtanulni senkinek a rendes nevét, így lesz William Shakespeare-ből William Shakesman, Ewan McGregorból Ewan McDonald, és így tovább. Vagy például nagyon zavarosak az ismeretei történelemből, a kubai rakétaválságot például első világháború kapcsán említi, de saját bevallása szerint nem olvasott soha egyetlen könyvet sem. Ráadásul a figura egyre riasztóbb dolgokat ejt el monológja közben. Itt van például ez: „Megnézettem ezt a filmet egy csapat szurkolólánnyal. Egyhangú konklúzióval álltak elő: ha elengedem őket, nem mondják el senkinek.

Mert saját jogán is művészeti alkotás

A helyzet az, hogy ez nem egyszerű filmkritika: Plinkett három egészestés horror-standup videója időközben kap egy saját történetet is, ami eleinte csak véletlenszerűen jelenik meg. Egy-két kiszólás után például az unokái által elszórt Star Wars-játékokat mutogat a pincéjében, ahol mellékesen feltűnik pár csontváz is. Aztán egy megkötözött nő. A kritika mellett így fokozatosan megismerhetjük a pizzaroll-fanatikus sorozatgyilkost is, aki skizofrén, gyógyszereken él, megölte a feleségét és egy prostituáltat tart fogva a pincéjében. A prostituált sztorija végigfut a három Star Wars-kritikán, hogy végül Stoklasa egy külön kisfilmben varrja el a történetét.

A hamar nagyon népszerűvé váló alkotás felkeltette az akadémikusok, és persze a dühös rajongók figyelmét is: Benjamin Kirbach 19 oldalas tanulmányt írt róluk, egy előzménytrilógia-rajongó pedig – nem viccelünk – 108 oldalon keresztül válaszolt Plinkett kritikájára.

Ilyen hosszas felvezetés után beágyazzuk az első kritikát. A második és a harmadik itt érhető el, ahogy Plinkett többi kritikája is. Jó szórakozást!

Összesen 4 komment

Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja.
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi.

Micsoda véletlen, épp a napokban néztem végig Mr. Plinkett kritikáját az előzmény filmekről.:D

Jobb, mint egy egész estés film.:D

Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

Bejelentkezés