Újraolvasás

Csúszkáló valóságok: újraolvasni Philip K. Dicket

2015. október 2. 14:00

A következő egy évben az újdonságok követése mellett újra fogom olvasni Philip K. Dick teljes magyarul megjelent életművét. A mára klasszikusnak számító sci-fi szerző valóságot megkérdőjelező írásai a mai napig relevánsak, sorra dolgozza fel könyveit Hollywood is. Tehát: egy szerző, harminc könyv, tizenkét hónap, egy ember.

Pontosan tíz éve, 2005 őszén vásároltam meg első Philip K. Dick-könyvemet, Az ember a Fellegvárbant: hazudnék, ha azt mondanám, hogy még most is pontosan emlékszem a tranzakcióra. Az biztos, hogy a könyvesbolt az egyik legszürreálisabb helyen volt, a győri belvárosi McDonald’s közepén. Ma már nem könyvesbolt van ott, hanem okostelefon-bolt. Pedig jó könyvesbolt volt az, rögtön a bejáratnál sorakoztak a sci-fik, fantasyk és krimik. 2005 ősze előtt nagy tételben fogyasztottam a krimit, aztán hirtelen ráálltam a sci-fire, miután a magyartanárom futó javaslatára elolvastam a Fahrenheit 451-et. Magyarórán sosem esett szó többet többet sci-firől.

A Fellegvárban borítója nem kifejezetten hivalkodó, mondhatni visszafogott darab, talán már akkor is az efféle eleganciát értékeltem. Akkoriban már nagyjából négy éve tudtam hogy történész akarok lenni, ráadásul szabadidőmben mindenféle történeteket írogattam, így az alternatív történelmi regény műfaja egész biztosan vonzónak tűnt. Megint hazudnék, ha azt állítanám, hogy pontosan emlékszem, milyen hatást tett rám a regény. Egy biztos: a következő években olyan vehemenciával vásároltam fel Dick furcsábbnál furcsább könyveit, mint azt korábban csak Agatha Christie-éivel tettem.

A Különvélemény című novelláskötetet leszámítva minden megvan, ami magyarul megjelent tőle. Ott sorakoztak minden lakásomban Győrtől Szegedig, Szegedtől Budapestig. Volt, amit háromszor olvastam újra, volt amit egyszer sem, de az biztos, hogy az elmúlt tíz évemet Dick ilyen vagy olyan formában végigkísérte. Segített kibekkelni például a filozófia minor szemináriumainak beadandó-kötelezettségét: kétszer vagy háromszor is egy-egy Dickről szóló esszével ütöttem el a nehézkesnek ígérkező feladatot.

Tíz év után eljött az idő, hogy módszeresen végigolvassam az életművet, és számot vessek az íróval, aki talán a legnagyobb hatással volt rám.

Csak röviden: kiről is beszélünk?

Philip K. Dick 1928-ban született, Jane nevű ikertestvérét egy hónapon belül elveszítette – ez a motívum több későbbi regényében is megjelent. Édesanyja egyedül nevelte, először Washington D.C.-ben, majd Kaliforniában: itt járt egyetemre is, de nem sokáig húzta, inkább lemezbolti eladóként helyezkedett el. Első novellája eladása után elhatározta, hogy az írásból fog megélni, nem is foglalkozott többet mással, pedig nem élt meg belőle annyira jól. Élete során ötször nősült, három gyermeke született.

Első regénye, a Solar Lottery 1955-ben jelent meg. Ebben az évtizedben a sci-fik mellett írt egy sor szépirodalmi regényt is, de ezek nem igazán keltették fel a kiadók érdeklődését. Egyre remekebb zsánerregényei azonban sorban jelentek meg. Az 1962-ben megjelent Az ember a Fellegvárbanért egy évvel később Hugo-díjat kapott. Hugóra még egyszer, Nebulára ötször jelölték, a brit SF szövetség díját pedig 1978-ban kapta meg a Kamera által homályosanért. Regényei központi témája a valóság objektivitásának tagadása: ez a motívum szinte a teljes életművön végigvonul.

1974-ben egy gyógyszertúladagolás nyomán látomásai támadtak, melyek természetét a 1982-ben bekövetkező haláláig igyekezett feldolgozni úgy regényeiben, mint Exegézis című naplójában. Dick egy rózsaszín sugarat látott, miután a fény megcsillant egy gyógyszert kiszállító lány hal alakú medálján, melyről azt mondta az írónak, hogy a korai keresztények hordtak ilyet. Dick állítása szerint a sugár például elárulta neki, hogy fia beteg, és ez be is bizonyosodott. Az író szerint egy intelligens életforma vette át az uralmat felette; 1974 február-márciusában például több ízben is arról voltak látomásai, hogy az ókori Rómában él.

Dick hatását nehéz felbecsülni: több neves sci-fi író is a baráti körébe tartozott élete különböző pontjain. Ami viszont egészen élesen mutatja történetei kiválóságát, hogy ha Hollywoodban éppen nem feldolgozzák egy írását, akkor csak egyszerűen kölcsönvesznek belőlük pár ötletet. Dick-mű feldolgozása a Szárnyas fejvadász, a Total Recall, a Különvéleny, az Imposztor, A felejtés bére, a Kamera által homályosan, a Screamers és a Sorsügynökség. A Különvéleményből és Az ember a Fellegvárbanból most forog sorozat. Hatása felfedezhető egy sor másik filmben: ilyen a Mátrix, a Videodrom, az eXistenZ, az Egy makulátlan elme örök ragyogása, vagy a Truman-show.

A magyar kiadás

Érdekes, hogy az első magyar nyelvre lefordított Dick-novella eléggé hamar követte az amerikai megjelenést: az atompánikot eléggé szívbemarkolóan megragadó, 1955-ös Foster, meghalsz 1959-ben egy román sci-fi-magazin magyar nyelvű változatában jelent meg, angolról oroszra, oroszról románra, majd románról magyarra fordítva.

agave

A rendes magyar kiadás viszont hosszú-hosszú ideig váratott magára. Elsőként 1983-ban, a Galaktika hasábjain jelent meg nyolc Dick-novella (52. szám), majd 1986-ban A halál útvesztője a Kozmosz Fantasztikus Könyvek sorozatban. 1992-ben egyszerre három regény is megjelent: a Móra Ferenc Ifjúsági Könyvkiadó az Ubikot, a Cherokee Transz címmel a The Zap Gunt, a Valhalla Páholy pedig az Álmodnak-e az androidok elektronikus bárányokkal?-t dobta piacra. 1998-ban szintén az utóbbi alakulat adta ki kegyetlenül rossz minőségben A kozmosz bábjait; 2002-ben pedig az azonos című film apropóján novelláskötet jelent meg a szerzőtől Különvélemény címmel.

2003-ban aztán az Agave Könyvek egyik (ha nem az) első könyve volt Az ember a Fellegvárban, melyet 23 regény, két novelláskötet, egy esszékötet és egy életrajz kiadása követett a következő évtizedben. A kiadás nem teljes, de első ránézésre látszik, hogy egy igazán fontos darab sem maradt ki az életműből – ha az olyan, igazán hardcore rajongóknak szóló darabokat nem számítjuk, mint az Exegézis című napló.

A következő, Wikipediáról összeállított listára a megalkotás sorrendjében kerültek fel a regények, nem a megjelenés sorrendjében. Ezt a sorrendet fogom követni az újraolvasás közben is. Az első évszám az első megjelenés dátuma, a második a magyar kiadásé. A könyvek nagy részét az Agave adta ki, a fent jelzettek közül az Ubik, A halál útvesztője és az Androidok náluk is megjelent, így ebben a kiadásban fogom elolvasni őket. A könyvek újrafelfedezéséhez használni fogom Lawrence Sutin életrajzát, így azt külön nem tüntettem fel a listán.

A terv tehát így néz ki:

1. A kozmosz bábjai (1957, 1998)

2. Figyel az ég (1957, 2005)

3. Kizökkent idő (1959, 2004)

4. Egy megcsúszott lélek vallomásai (1975, 2012)

5. Az ember a Fellegvárban (1962, 2003)

6. Időugrás a Marson (1964, 2006)

7. Az elektromos Lincoln (1972, 2011)

8. Várjuk a tavalyi évet (1966, 2008)

9. Dr. Vérdíj (1965, 2007)

10. A Titán játékosai (1963, 2010)

11. Az utolsó szimulákrum (1964, 2013)

12. Az Alfa hold klánjai (1964, 2006)

13. The Zap Gun (1967); Transz (1992)

14. Palmer Eldritch három stigmája (1965, 2003)

15. Visszafelé világ (1967, 2009)

16. Álmodnak-e az androidok elektronikus bárányokkal? (1968, 2005)

17. Galaktikus cserépgyógyász (1969, 2008)

18. A halál útvesztője (1970, 2014)

19. Ubik (1969, 2004)

20. A Frolix-8 küldötte (1970, 2012)

21. Csordulj könnyem, mondta a rendőr (1974, 2006)

22. Kamera által homályosan (1977, 2005)

23. Szabad Albemuth Rádió (1985, 2009)

24. VALIS (1981, 2004)

25. Istenek inváziója (1981, 2008)

26. Timothy Archer lélekvándorlása (1982, 2011)

27. Különvélemény (2002)

28. Lenn a sivár Földön (2005)

29. Már megint a felfedezők (2007)

30. Csúszkáló valóságok (2010)

Ez alapján világos, A kozmosz bábjaival fogok kezdeni hamarosan, amely emlékeim szerint az egyik leggyengébb darab úgy az eredetit, mint a fordítást tekintve. Alig várom.

(Nyitókép: innen

*

A cikksorozat összes darabja ezen a linken érhető el rendezett formában.

A bejegyzés trackback címe: https://sci-fi.mandiner.hu/trackback/17250