Világrendek háborúja – Iain M. Banks: A játékmester

2015. szeptember 23. 9:15

Havasmezői Gergely
Filmtekercs
A játékmester a szabadság unalmából világrendek háborújáig vezeti főhősét: ez a furcsa és egyedi sci-fi a modern űroperák egyik csúcsa.

A Kultúra és világa egyike a sci-fi nagy ötleteinek; Banks kilenc regényen át építette és megszámlálhatatlan zseniális koncepció gyűlt össze benne. A felfedezés örömével olvasható mindegyik regénye. Mivel pedig A játékmester a második könyv az életműben, és az első, amelynek jelentős része játszódik a Kultúrán belül, hát jóval alaposabb bevezetést kínál ebbe a világba, mint bármelyik másik darab: ismerkedéshez is ideális, de még fontosabb az az elementáris erő, amivel – első benyomásként – lenyűgözni képes.

Banks mindegyik könyve a Kultúra más-más arcát mutatja: a Fegyver a kézben konfliktuszónái kőkemények, a Nézz a szélbe orbitálja szinte lírai. A játékmester Kultúrája éppen dekadens. Mármint úgy dekadens, ahogyan a XX-XXI. századi Nyugat annak tűnik egykori és mai riválisai szemében: azaz érthetetlenül szabad és engedékeny, és aztán valójában mégis sokkal élhetőbb a mindenféle Birodalmaknál. Az Azad Birodalomban például rend van – hierarchia, protokoll, himnusz, zászlók meg hadsereg, a nők helye a férjük (a csúcsneműek) oldalán van, az alsóbb társadalmi rétegeké meg a híd alatt és a börtönökben. A Kultúrában megcsömörlött játékmester számára vonzó is a csillogása. De a rendet az elnyomás és a horror tartja fenn, mint a hasonló helyeken mindig is, és eljön az idő, amikor a Birodalomnak össze kell ütköznie a látszólag oly puha, oly céltalan Kultúrával.

Az eredeti, teljes írást itt olvashatja el.

Összesen 2 komment

Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja.
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi.

Banksnak félelmetesen gazdag fantáziája van, és a Játékmester az egyik legkönnyebben élvezhető könyve. (A Fegyver a kézben-nél például komolyan figyelni kell...) Azóta már vagy tíz műve megjelent, kár, hogy már meghalt.

Én olyan átütően nagy fantáziát nem érzékeltem ebben a regényben. Egyszerűen a Bobby Fisher-sztorit mondja el újra, galaktikus díszletek között. Az amerikai sci-fire erősen jellemző, hogy a saját történelmük témáit öltöztetik így át: függetlenségi háború, rabszolgafölszabadítás, hidegháború. Ez most a hidegháború volt. Azért egyben elolvastam, annyira nem zérus.

Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

Bejelentkezés


Ajánljuk még a témában