Beszélnünk kell China Miéville-ről

2015. szeptember 17. 8:00

Írta: Pintér Bence
Aki olvasott már Chine Miéville-könyvet, az tudja, hogy legalább annyira szükség lenne a teljes magyar kiadásra, mint a Philip Dick-kiadásra szükség volt. Öt könyve jelent meg magyarul három kiadónál, még négy regény és két novelláskötet lenne hátra, de egyelőre úgy tűnik nincs tervben a folytatás. Pedig már BBC-sorozat is készül egyik könyvéből.

Furcsa szörnyek, furcsa világok, gőzpunk, rettegés és varázslat: China Miéville-nek valahogy minden egyes alkalommal sikerül a fotelbe szögeznie a regényeivel. A brit szerző 1972-ben született, nemzetközi kapcsolatokból doktorált, volt munkáspárti képviselőjelölt, és külön blogot vezettek arról, hogy ki az, akit meg tudna verni. Könyveiben remekül ötvözi a sci-fi, fantasy és horror elemeit: erre jó példa a Bas-Lag trilógia, ahol egyszerre vannak jelen a gőz- és dízelpunk elemek, a varázslás és az ocsmány, hátborzongató szörnyek. Kedvelt témái például a nyelvi kérdések, de legegyedibb vonása, hogy biztos kézzel skiccel fel csodálatos, izgalmas, rémisztő városokat regényeiben – legyen szó akár egy fiktív városról, akár Londonról.

Első regénye, a Patkánykirály 1998-ban jelent meg és rögtön felkeltette a figyelmet, következő regényeit pedig példátlan díjeső követte: a Perdido pályaudvar, végállomás 2001-ben megnyerte az Arthur C. Clarke-díjat és a Brit Fantasy-díjat; folytatása, az Armada 2003-ban a Brit Fantasy-díjat és a Locus-díjat a legjobb fantasy-regényért; a trilógia harmadik darabja, az Iron Council pedig ismét Clarke- és Locus-díjakat hozott 2005-ben. A 2007-es ifjúsági fantasy, az Un Lun Dun a 2008-as Locus-díj legjobb young adult regénye lett, a The City & the City pedig tarolta a mezőnyt: Miéville-é lett a Clarke-, a Hugo-, a Kitschies- és a Wold Fantasy-díj, a Nebulára pedig jelölték. A The City & the City mindent elsöprő sikere óta három regénye jelent meg: a Kraken, Konzulváros és a Railsea.

Adott tehát egy rendkívül elismert és tényleg remek szerző, de mint a címekből is látható, a magyar kiadás nem teljes, és úgy tűnik, hogy nem is nagyon lesz az. A szerző könyveit eddig három kiadó gondozta Magyarországon, láthatóan inkább kisebb, mint nagyobb sikerrel. A kiadásokban egy közös vonás szerencsére van, a fordító: mind az öt megjelent kötetet Juhász Viktor fordította, rendkívül színvonalasan.

Hiába zseniális, ha nem veszik

A Miéville-kiadást érdekes módon az azóta profilt váltó, végül csődbe ment Ulpius-ház kezdte meg: a Perdido pályaudvar, végállomás két kötetben jelent meg 2004-ben, és sokat elmond a sikeréről, hogy jelen cikk szerzője a Könyvudvarban ötszáz forintért vásárolta meg az összességében 876 oldalas regényt tíz évvel a kiadás után. A Bas-Lag-trilógia első kötetét a magyar olvasók a Molyon 88 százalékra értékelték. A trilógia második része, az Armada már a Galaktika-érdekeltség Metropolis Media gondozásában jelent meg csodás borítóval, ismét két, összesen 732 oldalas kötetben 2008-ban. A Moly-használók körében ez a könyv 85 százalékon áll. Ahogy körbenéztünk, a könyv még mindig rendelhető egyes helyeken.

A következő Miéville-kötetre öt évet kellett várni, az Agave Könyvek 2013-ban két címmel is jelentkezett. Nem a Bas-Lag trilógiát fejezték be az Iron Councillal, hanem  a szerző két frissebb könyvét adták ki a kiadóra jellemző remek borítókkal: az univerzum peremén tengődő furcsa gyarmatot bemutató Konzulvárost (Moly: 83%); illetve a London mágikus alvilágát feltáró Krakent (Moly: 82%). 2014-ben a kiadó a szerző első regényével, a hamelni patkányfogó meséjét a modern Londonba ültető Patkánykirállyal jelentkezett (Moly: 83%). Sem a kiadó őszi megjelenései között, sem a jövő évi tervekben nem szerepel új kötet kiadásának a terve.

Pedig az életmű magyar kiadásából két darab is fájdalmasan hiányzik: a két, metafizikailag egymáson elterülő városban játszódó krimi, a majdnem minden fontos díjat besöprő The City & the City; illetve a Bas-Lag-trilógiát befejező Iron Council. És akkor a két novelláskötetet, illetve a két ifjúsági regényt (Un Lun Dun, Railsea) nem is említettük.

Nyilván ha olyan jól hasítana az eladásokban Miéville, akkor futószalagon jönnének a regények; több jel is arra mutat azonban, hogy ez nem így van. Talán a regényekben túlburjánzó zsánerorgia az oka, talán az, hogy már a harmadik kiadó próbálkozott a kiadással. Az is nyilván sokat segítene, ha film vagy sorozat készülne a Miéville-könyvekből – úgy tűnik, hogy erre most van esély: a BBC ugyanis négy részes minisorozatot forgat a The City and the Cityből.

Addig is bátor próbálkozók nekieshetnek angol nyelven a szerző könyveinek: egészen friss megjelenés a szerző második novelláskötete, a Three Moments of an Explosion. 2016 januárjában kisregényt ad ki, a This Census-Taker címmel, majd az év folyamán új regény jön tőle, ami a The Last Days of New Paris címet viseli. Az alternatív történelmi regény 1940-ben játszódik: miután a nácik elfoglalták Párizst, egy csapat ellenálló szürrealista bombát készít, a detonáció pedig egy egészen furcsa várost hagy maga után.

Összesen 8 komment

Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja.
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi.

Mindegyik nálunk kiadott könyvét olvastam, és talán az Armada kivételével kifejezetten jónak találtam. Sajnálom, hogy nem adják ki a többit....(Nincs kedvem az eredeti kiadásokkal kínlódni...)

Marxizmusból doktorált. Komolyan!
Ergo ő maga egy patkánykirály.

Ha itthon kevéssé ismert angol fantasy írót kell népszerűsíteni, akkor ott van Joe Abercrombie.
Ő is elérhető magyarul.

Tök mindegy, hogy mi a tudományos érdeklődése, rendkívül érdekes, bonyolult világot képes a könyveiben összerakni, amelyben az ideológia nyomát sem tudtam felfedezni...Bele kell olvasni a Perdido Pályaudvarba, az nagyon jól illusztrálja a világát.

Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

Bejelentkezés


Ajánljuk még a témában