A Fidesznek vissza kell szereznie az elveszített választói bizalmat

Nyitókép: Képernyőfotó

„Ha már dél-amerikai szappanoperák. Sarkos véleményt fogalmazott meg Novák Katalin botrányáról és Varga Judit ügyéről.

Politikai versenyhelyzet van, amiben a Fidesznek össze kell szednie magát, és vissza kell szereznie az elveszített választói bizalmat. Ennek az országnak a békéjét és biztonságát a Fidesz tudja garantálni, mindenki más sunnyog ebben a kérdésben vagy éppen dollárcselédként viselkedik, és kiszolgálja a háborúban érdekelt nyugati erőcsoportok érdekeit. A 2008-as világgazdasági válság azt üzente, hogy a liberális gazdaságfilozófia, amely addig a jóléti állam fedezetét adta, megbukott. Ez válságot okozott, amire a politikában alapvetően két nagyon különböző válasz született: világkormányzás, még nagyobb globális erőtérfoglalás, ami azzal jár, hogy dühödten igyekeznek eltüntetni minden különbséget, ami ember és ember között van, nemcsak a kulturális, nemzeti, hanem gyakran még a biológiai téren is, hadd oldódjunk fel a nagy tégelyben: világ globalistái, egyesüljetek! A másik válasz ennek az ellenpontja, és azt mondja, hogy erős nemzetekre és erős nemzeti kormányokra van szükség, amelyek képesek helyben hatékony szabályokat hozni, hogy megvédjék az embereket. Aki hazájban, szuverén módon gondolkodik, próbálja lokálisan megérteni és képviselni az emberek érdekeit. A Fidesz ebben – egy-egy kérdéstől eltekintve – szinte társtalan a Parlamentben, legalábbis másnak nincs birtokában az a felhatalmazás és politikai erő, mint nekünk. Erre az erőre pedig egyre inkább szükség van egy olyan korban, amikor az ellenfeleink már a látszatra sem ügyelnek, és nyíltan külföldről finanszírozva működnek. Márpedig régi igazság, hogy az rendeli a nótát, aki a számlát fizeti.

Hát Magyar Péter? Ő a fideszes bűvészkalapból pattant elő.

Aki a Fideszből, ebből a valóban sokszínű, de egységesen szuverenista erőből ma kilép, az bizony az ország érdekeivel ellentétesen cselekszik, hiszen most különösen igaz az, hogy erős kormányra és erős politikai közösségre van szükségünk. Nehéz ezt másnak látni, mint egy közösség, egy nemzeti ügy elárulásának. Amúgy különös dolog ez, mert az árulást általában szeretik a másik oldal képviselői, az árulókat viszont hosszabb távon nem, hiszen sosem bízhatnak meg bennük teljesen. Árulással nem lehet új történetet kezdeni.

Ízlése szerint való, hogy celebesedik a politika?

Sajnos az egész világ politikai élete celebesedik és egyre felszínesebbé, leegyszerűsítőbbé válik. Az új generáció politikusai általában kiváló teljesítményt nyújtanak a közösségi médiában, reggeltől estig Facebook-posztokkal szórakoztatják önmagukat és a rajongóikat, szerintem azonban tévednek, ha ezt összekeverik a közéleti munkával és teljesítménnyel. A politikából és közéletből a munkát, a tapasztalatszerzést, a szenvedést nem lehet megspórolni. Azok válnak nagy politikussá, akik tapasztalatot gyűjtöttek, akik különféle politikai közösségeket vezettek győztes és bizony vesztes csatákban, akik megküzdöttek az igazukért és a közösség által rájuk bízott ügyekért. Vesztes helyzetből eredményt elérni százszor nehezebb, mint lájkot gyűjteni egy poszt alá. És értékesebb is, méghozzá objektíve: az emberek hétköznapjaiban mérhető módon. A mai magyar politikában túl sok a blabla, és kevés a cselekvés. A cselekvésre kész és képes egyéniségek egyre inkább háttérbe szorulnak, így többnyire elmennek a gazdasági szférába. Tisztában vagyok vele, hogy kisebbségi, sőt régimódi álláspontot képviselek, de nem akarom magamat másnak mutatni, mint ami vagyok: nemzeti konzervatívnak. A fideszesek természetesen nem hibátlanok, de egy dologban megkérdőjelezhetetlenül jobbak, mint ellenfeleik: helyben és országosan is sokat dolgoztak közösségeik előrejutásáért. Nálunk nemcsak szöveg van, hanem tettek is – ezt még az ellenfeleink sem szokták elvitatni.”