Az a kérdés is munkált bennem, miként tudom összefűzni az eddigi szövegeimet egy koherens egésszé, és a végén azt megszüntetve-megőrizve egyszerre átemelni egy másik szintre, ugyanakkor magára is hagyni. Interjú.
„A regénybeli kiadók, legyen szó a főhős munkahelyéről vagy azokról, amelyekkel az utazásai során kapcsolatba kerül, a válsággal magyarázzák, hogy nyitnak a minél meghökkentőbb, (cronenbergi értelemben) betegebb, de leggyakrabban simán hatásvadásznak látszó könyvek felé. A válság egyrészt lehet financiális, de ha a hatásvadászatot vesszük figyelembe, akkor inkább kulturális. Szerinted tényleg ennyire rossz a helyzet, a trash az új magasirodalom? Mennyire a kortárs kultúra kritikája ez a könyv?
A válságra a regényben valóban kétértelműen, financiálisan és kulturálisan is hivatkoznak. Ez az állapot azonban a kultúra tekintetében, leszámítva bizonyos szerencsésebb korszakokat, történelmi állandó. A társadalom önmaga konformizálásának intézményeit hozza létre, a kultúra ennek nem alternatívája, hanem egy ezek közül. Igen nehéz akár csak pillanatokra kitörni ebből a helyzetből, mindenesetre a könyv próbál differenciáltan viszonyulni ezekhez a dilemmákhoz. Az igazi kérdés szerintem nem az, mennyiben hódít a ponyva, vagy hogy mennyire válik nyomasztóvá a közízlés, hanem az, hogy mikor leszünk képesek kikeveredni a valóság bűvöletéből, abból a meggyőződésből, hogy ami létezik, a világ, itt van karnyújtásnyira, világosan megragadható, és az irodalomnak is valamiképpen »erről kell szólnia«. Persze ez az egész modern művészet központi kérdése, ennek ellenére a legfiatalabb generáció képviselőitől egyetemi professzorokig újra és újra megfogalmazódik ez a követelés. Még mindig a referencialitás szerelmesei vagyunk, olyasmihez ragaszkodunk, ami nincs. Én továbbra is ezt érzem aktuális problémának.
Ha viszont csak a könyvben szereplő meghökkentő, újszerű, más könyvekre koncentrálok, akkor úgy is feltehetném a kérdést, hogy ennyire jó a helyzet? Nőtt az olvasó tűrőképessége, nyitottabb, kíváncsibb? Mióta az első könyved megjelent, történt valami drasztikus változás a befogadás tekintetében?
Az olvasó nyilván maga dönthet róla, hogy a regényben megjelenő szinopszisokat badarságnak vagy éppen az innováció felé elkötelezett prózának gondolja. Ez a helyzet önmagában semleges, ebben az értelemben a »másságnak« itt nincs értékkaraktere, továbbá az elbeszélő is nyilvánvaló szkepszissel viszonyul a látványosan elkülönböződni kívánó irodalmi törekvésekhez (»kisállat-gótika« stb.). Nincsenek műszereim arra, hogy az olvasók ingerküszöbét méregessem, mindenesetre bírni sosem (csak) az extrémitást kell, a kérdés inkább az, hogy valaki készen áll-e különböző és akár egymásnak is ellentmondó esztétikai kódok és jelek értelmezésére.”
Az MCC Geopolitikai Műhelyének vezetője elmondta, szerinte három oka van, amiért felelőtlenség lenne katonákat küldeni Ukrajnába: sokan meghalnának, nem segítene és még a feszültséget is növelné.
Oroszországnak ki kell vonulnia a megszállt területekről, és mindent meg kell tennünk azért, hogy Ukrajna a nyugati országok családjában maradjon – mondja Mateusz Morawiecki. A volt lengyel kormányfő az orosz–ukrán háború mellett uniós zsarolásról és a júniusi EP-választás tétjéről is beszélt exkluzív interjúnkban.
Újabb négy évre L. Simon Lászlót választották az egyesület vezetőjének.
Önkritikusan nyilatkozott a Liverpool FC magyar középpályása, aki azt is elárulta, kitől, kiktől fogadja el a kritikákat. Összehasonlította a német és az angol labdarúgó-bajnokságot, s még arról is beszélt, mit várnak el tőle.
David Cornstein szerint a magyar miniszterelnök „egy olyan ember, aki hisz abban, ami mellett kiáll, és meg is valósítja”.
A Budapest Honvéd korábbi tulajdonosa nyilatkozott akadémistákról, a légióskérdésről, az NB I létszámáról és Marco Rossiról is.
A csepeli Fidesz szerint Borbély Lénárd, ha tehetné nemcsak az újságból, de még a szavazólapokról is kitiltaná a Fideszt.
A bejegyzésből az is kiderült, hogy a szükséges mennyiség közel kétszerese is meglett.
