Scott Hawkins: Az Égett-hegyi könyvtár

„A legváratlanabb azonban mégsem ez (nem, még csak nem is a tütüben flangáló sorozatgyilkos – vagy még róla sem beszéltem?), hanem amikor halálos egyszerűséggel őrült akció-thriller-fantasy-horror hibridből fájdalmas karakterdrámába vált át, amikor hirtelen ott találjuk magunkat Carolyn lelkének magányában – és, Carolynhez hasonlóan, mi sem látjuk a kiutat. Nem akarom lelőni a cselekményt, úgyhogy erről többet nem is szeretnék elárulni, de olyan kérdéseket tesz fel Scott Hawkins, olyan problémákra mutat rá, amik szerintem mindenki életében előbukkannak előbb vagy utóbb, úgyhogy már csak ezért is kötelező olvasmány Az Égett-hegyi könyvtár. Talán egyedül a befejezéssel nem vagyok százszázalékosan megelégedve, de ezt már tudjuk be a szőrös szívemnek, aminek mindig morognia kell valami miatt.

Lehet, hogy csak az említett borító miatt sikerült ennyire pozitívan meglepni a könyvnek, de az biztos, hogy Az Égett-hegyi könyvtár az egyik legjobb fantasztikus regény, amit idén olvastam. Szédítő ötletek, humoros párbeszédek, emlékezetes karakterek és sodró történet: ennél többre nincs is szükség ahhoz, hogy lenyűgözve tegyük le a könyvet az utolsó oldal után. Nagyon ajánlom azoknak, akik valami újra, valami meglepőre, valami olyanra vágynak, amit még nem olvastak – no meg persze mindenki másnak is, szerintem senki sem fog csalódni Scott Hawkins-ban. Kivéve persze, aki a külcsín alapján valami másra számít... de inkább hagyjuk figyelmen kívül a borítót, ne befolyásoljon senkit a zöld ruhás hölgy és a véres kése.”