Magyarországon minden tévé előjeles

„Álnaiv kérdés jön: mennyire átpolitizált ma a köztévé?

Sajnos a köztévé mindig is az volt, de én reméltem, hogy a szórakoztató műsorokig nem húzódik le. Én egy külső stúdióban dolgoztam, a műsorokra otthon készültem fel, nem sokat jártam a Kunigunda utcai folyosókon. Ezért, bár naponta képernyőn voltam, nehezen tudnék válaszolni arra, hogy hogyan teltek, telnek a hétköznapok az MTVA-ban.

Mennyire volt a Ridikül alapja a The View című amerikai, női talkshow?

Némileg, bár azt a fajta műsort még mindig nem csinálta meg senki, pedig nagyon kellene. A Ridikül csak egy vadhajtás volt, de nem az a műsor. Egyébként pályáztunk a The View formátumára épülő női beszélgetős műsorral, ami egy fokkal közéletibb, és nagyon markáns női egyéniségek szerepelnek benne. Ezt azonban nem lehet egyéniségek nélkül megcsinálni, ezt egy csatornának fel kellene vállalnia.

Van ilyen csatorna Magyarországon?

Jó lenne, ha lenne, igény lenne rá.

Mihez fog most?

Nem esek kétségbe, volt már ilyen korábban is. A televízió nem az életem. Fontos az életemben, de van élet a képernyő mellett is. Mindig voltak más feladataim is, ezek most is megvannak. Többször is előfordultak hat-nyolc hónapos szünetek, mondjuk a TV2-ben is két műsor között, de az abból a szempontból más helyzet volt, hogy ott tudtam, lesz másik, hogy szükség van rám. Aztán volt olyan is, hogy otthagytam a TV2-t, mert 46 évesen egy harmadik gyereket is bevállaltam, és mindent a gyerekemnek rendeltem alá. A sajtó aggódik, hogy most majd éhen halok, szerencsére a férjem mindenben mellettem áll.

És miközben köszönöm az érdeklődést, azért ne felejtsük el, hogy én csak egy voltam 140 kolléga közül, akiknek megköszönték az eddigi munkáját. Valószínűleg sokan nagy bajban vannak, csak az ő sorsuk nem érdekes a médiának, mert nem ismertek. Ez szomorú.

Kereskedelmi tévékből kapott ajánlatokat?

Vannak megkeresések, igen, de hogy mi az ajánlat, és mit szeretne az ember, az nem mindig esik egybe. Nagyon köszönöm őket, és erőt adnak, de nem rövid távban gondolkodnék, és ha már most adódott egy olyan lehetőség, hogy újragondolhassam a folytatást, akkor nem fogok rohanni. Olyan feladatot keresek, amit a képemre formálhatok, ahogy legutóbb a Ridikül esetében is tettem. Kreatív embernek tartom magam, nyitott vagyok új dolgokra. Az elmúlt években kevéssé volt lehetőségem nyitott szemmel járni. A tévé ma is fontos eszköz, de más erős felületek is vannak arra, hogy amit elkezdtem, azt ne egyszerűen folytassam, hanem fejlesszem, alakítsam. A párbeszédnek, az életünkről szóló elemző, önironikus beszélgetésnek mindig lesz helye.