Tapasztalat

2016. február 09. 13:08

Scheint szövegének végtelen összetettsége, rétegzettsége egyedivé teszi. Mondatai, fejezetei meghökkentően türelmesek.

2016. február 09. 13:08
Pető Péter
Pető Péter
NOL

„Scheint szövegének végtelen összetettsége, rétegzettsége egyedivé teszi. Mondatai, fejezetei meghökkentően türelmesek. Miközben belesűrít regényébe ­1956-os forradalmat, 2006-os forró budapesti őszt, ­zsidó, hithű kommunista anya őrületbe futását, menekülést, identitásproblémát, emlékezet-teremtést és -temetést, párkapcsolati zsákutcát, a lipótmezei elmegyógyintézet bezárását s nyomozást egyaránt, sohasem érzi az olvasó, hogy sietne. Valahogy mindig van ideje körbenézni, érteni, hinni, elképzelni.


Rátalálni a régibe gondolt bármire. Ezt például Grönewald úr gyűjtőszenvedélye segíti elő. Eltesz mindent s hozzáhisz valamit. Hogy aztán ez az elképzelt a semmibe vesszen, amikor összetörik e tárgyakat. Mert a képzelő nélkül azoknak nincs többé jelentésük. Hiszen mit számít már a végén, hogy a ­169-es számú tárgy egy kaleidoszkóp volt a németországi Moringenből? Az nem számít, de az annál inkább, hogy Grönewald úr ennek kapcsán kérdezi a doktornőtől: »Olyan fontos azt tudnia, mi valóságos és mi nem az? Olyan fontos különbséget tennie?«” 
az eredeti, teljes írást itt olvashatja el Navigálás

Összesen 2 komment

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi. Mielőtt hozzászólna, kérjük, olvassa el a kommentszabályzatot.
Sorrend:
Korrupt Kornél
2016. február 20. 14:18
a kurvaéletbe de művelt vagy! Nem is lehetsz igazi ballibsi.
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!