Lauren Oliver: Szobák

„A történet szövevényes, mint egy nagy pókháló, ahogy ennyi ember élete keresztezi egymásét, és Richard halála végre összehozza őket egy fedél alá, néhány sorsfordító napra. A rengeteg szemszög, és egymásba folyó kérdések-válaszok mellett pincétől a padlásig bejárjuk az egész házat: a könyv kisebb részekre oszlik, mindegyik egy-egy helyiség nevét viseli, ahol éppen játszódik a cselekmény nagyja.

Lauren a Szobákban is hozza a remek leírásait, a remekül elkapott gondolatokat és pillanatokat, persze immár felnőttesítve, sok esetben naturalisztikusan. Végső soron a mulandóság témakörét járhatjuk körbe az egyes szereplőkön keresztül; látjuk a túloldalt, az öregedést, a készülődést a halálra, a halálvágyat, és végső soron a test is csak egy sorvadó, gusztustalan, átmeneti burok.

A legnagyobb meglepetés a szerkesztésen túl, a könyv vége. Lauren végig az orrunknál fogva vezet, mást ígér, mint amit bevált végül. A Szobák misztikummal átszőtt lélektani regény a családi kapcsolatokról, amelyek még ha lehetetlennek tűnik is, van, hogy megmenthetőek. A regény karakterei nem éppen szerethetőek, de a könyv végére mégis megérthetőek, és én végül megbékéltem a kiszabott sorsukkal.”