A kötelező jó

A madárinfluenzás hisztériakeltést követően én is gyanakvó lettem az oltásokkal szemben. Minél erőteljesebben magyarázzák, hogy az milyen jó, én annál jobban gyanakszom. A madárinfluenza ellen a sógorom beoltatta magát Németországban. Akkor azt mondták neki, hogy az oltást meg kell ismételni bizonyos idő elteltével, csak úgy lesz hatékony. Amikor a második oltásra jelentkezett, közölték, hogy mégsem kell megismételni, egy is elég lesz. Romániában egy, a kórházban elhúnyt színész ürügyén (amit a madárinfluenza számlájára írtak azon nyomban a hatóságok, anélkül, hogy ez bebizonyosodott volna),országos hisztéria tört ki. Az akkori egészségügyi miniszter beoltását élőben közvetítette a televízió, mint ahogy azt is, hogy a frissen beoltott miniszter fecskendőt ragad, és egymás után oltja be az addigra már kígyózó sorokat alkotó, rémült embereket. Amikor az újságírók arról kérdezték őket, mi ellen oltatják be magukat, csak annyit tudtak válaszoni, hogy a tévében látták, hogy valami baj van, ezért jelentkeztek az oltásra, de nem tudják, hogy mi is van. És ment mindez az egészségügyi világszervezet (WHO)áldásával és közreműködésével. Véleményem szerint nem az embereket kell hibáztatni azért, hogy ilyen események után nem bíznak meg az egészségügyi hatóságokban, hanem azokat, akik az emberek bizalmát eljátszották.

Örülök, hogy néha értelmes cikkek is megjelennek a sajtóban. A magazinok és reklámok által ontott "immunerősítésről" szóló zagyvaléktömeget rengetegen beveszik, ahelyett, hogy az igazoltan immunitást nyújtó védőoltásokat vennének igénybe maguk és gyermekeik részére.

És egyáltalán: egy liberális szülőnek alanyi joga úgy megnyomorítani a gyermekét, ahogyan csak gondolja.

Az Államokban csak akkor engedik be egy közösségbe a gyereket -napközi, iskola- ha bemutatta az oltási bizonyítványát.