Horthyt tisztelee ugyan, de középszerű államférfinak látta, nem tartotta alkalmasnak arra, hogy egy ilyen hatalmas, véres és egyenlőtlen háborúban győzelemre vezesse az országot.
„A nagyapa rövid vörös kalandjának eredményeként leszerelték az aktív állományból és megvontak tőle mindenféle juttatást. Később, egy igazolási eljárás keretében bűntelennek nyilvánították ugyan, ám a hadseregbe nem vették vissza. Fiatal házasként valami megélhetés után kellett néznie, ezért az egyetlen, könnyen elérhető elérhető munkát választotta: beállt falusi tanítónak. Több állomás után, végül K. – az alföldi kisváros mellett a tanyavilágban lett tanító, egy Klebelsberg-féle iskolában. Gyermekük született – L. anyja – és életük rendeződni látszott. Így érte a családot a következő háború kitörése. Azonnal reaktiválták, előléptették és behívták aktív szolgálatra.
Nem lelkesedett a háborúért, több okból sem. Először is utálta a németeket, pökhendi, nagyzoló népségnek tartotta őket és – a bár pontos okát talán nem is tudta adni – de az volt a véleménye, hogy csak bajt hoznak ránk. Másrészt – mesélte L. nagyanyja – elővette az iskolai földrajz könyvet és összeadta a velünk szövetséges államok népességét, ipari termelését és az ellenségét is, két takaros oszlopba rendezve. Amerikát azonnal az ellenséghez sorolta, mert – mint mondta – ez nem olyan háború lesz, ahol bárki semleges tud maradni. Az eredmény elborzasztó lett. Meg volt győződve róla, hogy a háborút mindenképpen el fogjuk veszíteni és egyáltalán nem volt biztos még abban sem, hogyha a németek mégis győznének azzal mi jobban járunk. Horthyt tisztelete ugyan, de középszerű államférfinak látta, nem tartotta alkalmasnak arra, hogy egy ilyen hatalmas, véres és egyenlőtlen háborúban győzelemre vezesse az országot. De ment, mert mennie kellett. Rövid hazai szolgálat után az első páncéloshadosztály tüzérségéhez került és azokkal együtt kiküldték a keleti frontra. L. nagyanyja újra kezdhette a strázsálást a ház előtt a postásra várva.
A doni áttörés és a visszavonulás poklát túlélte, fogságba sem esett, azonban sohasem beszélt ezekről az időkről. Haditetteiről L. a legtöbbet másoktól hallott, sokan voltak olyanok akik katonái voltak – előtte meg tanítványai az iskolában – és K.-ban élt a volt hadosztályparancsnoka is, akivel haláláig összejártak borozni és szidalmazni a háborús feletteseiket. Az ő elbeszéléseikből egy keménykezű, de igazságos és az embereit megvédő tiszt alakja rajzolódott ki, aki bárkivel szemben kész volt védelmezni a véleményét.”
„Nem késő az Akadémia részéről egy, a marxizmust élesen elítélő nyilatkozatot tenni” – fogalmazott lapunknak az értékvédő szervezet, a CitizenGO kampányfelelőse.
Nem létezne Budapest Kőbánya nélkül: a kő, a sör, a munkás kezek és a gyárak serege, a legigazibb pesti külváros – gazdag történelmi múlttal.
Az ezüst és a bányászat gazdaggá, a pestis és a huszita háború pedig hírhedté tette a cseh várost, amelynek gazdálkodása már rajtunk is múlik.
„A saját gyerekét megint odak*rja az őrjöngve lincselő csőcselékének” – fogalmazott a politológus.
A demokrácia kizárólag az emberek közti kompromisszumra hivatkozva igazolható. Pedig innen van a demokratikus politika olykor teljes hitelességi zűrzavara is.
Nánay Mihály szerint a sokévi átlagnak megfelelő volt a szerdai történelem érettségi nehézsége, a feladatok nagy része szövegértéssel, kompetencia alapú módon megoldható volt.
Jelenléte betöltötte az egész teret, és megtelének mindnyájan a Magyar Péter iránti hamis szeretettel és reménységgel, holott azt sem tudják vala, kicsoda.
Matús Sutaj Estok úgy fogalmazott, hogy az egyik verzió szerint a bűncselekmény hátterében „bizonyos emberek csoportja” állhat, amelynek tagjai „egymást bátorították, illetve támogatták e bűncselekmény elkövetésében”.
