A magyar Bond megmenti a Dunai Konföderációt

„Miért pont a 19. század? Régen minden jobb volt?

Pintér Máté: Így van, ezt ilyen tömören meg is lehetne fogalmazni. Mindketten nagyon szeretjük ezt a korszakot.

Pintér Bence: A mindennapok és nagypolitika szintjén is nagyon kellemes korszak. Más minőség, mint ami manapság jellemző, van eleganciája. A régiónk és Magyarország szempontjából szintén egy izgalmas és szép periódus, de háttérként nem annyira érdekes. Mivel mindenképpen magyar szereplős, Magyarországon illetve környékén játszódó történetet szerettünk volna írni, kellett hozzá egy olyan háttér, ami már önmagában megállja a helyét.

Fleming, Chandler, Verne? Honnan merítettetek inspirációt?

PM: Flemingből különösebben nem, én konkrétan semmit nem olvastam tőle, ennek ellenére láttam az össze James Bond-filmet. Vernét rengeteget olvastam, Chandlerről pedig azt szoktam mondani, hogy tőle tanultuk meg, hogyan kell leírni a sztorit. Akunyin is nagy kedvenc.

PB: Chandler és Hammett más műfaj, de eszméletlen jól írnak. Vagy például Robert B. Parker, aki szintén noirban utazik. Az alternatív történelemben nagyon nehéz előképet mondani, mert nem sok olyat olvastam, ami igazán jó lett volna. Van egy német szerző, Oliver Henkel, aki Németország alternatív történelmével foglalkozik mindenféle szemszögből. Ő például biztos jó lehet, csak németül nem tudok olyan jól olvasni. 

Kondor Vilmos?

PM: Abszolút példakép.

Célotok volt az ifjúsági regények piacán tátongó rést betölteni?

PM: Fenntartással kezeljük ezt az ifjúsági regény dolgot, mert annál azért több a robbanás, meg a vér.

Szerintetek kinek szól a könyv?

PM: Nekünk. (nevetnek)”