George Mann: Mechanikus London

„George Mann regénye divatosnak mondott irányzathoz sorolható, a steampunkhoz, amely a viktoriánus kor, avagy a gőzgépek (vagy ha így tetszik, Jules Verne és H. G. Wells) világához kever jó sok akciót, illetve azt próbálja megfejteni, mi lett volna, ha a villamos energiát nem fedezik fel, vagy nem aknázzák ki, helyette a gőzmeghajtás marad a technika csúcsa és alapja, s mint fejlődhetett volna mindez tovább. Bár ez távolról sem általános – mára a steampunk egyszerűen csak egy világ, egy háttér lett, amelynek megvan a maga hangulata. A lényeg itt sem más, mint a fikciós irodalom más szegleteiben: a történet. Ha az jó, a külsőségek szinte mellékesek.
 
A Mechanikus London a jobbak közé tartozik, amennyiben nem vész el a steampunk részletekben, de nem is merő divatlovaglásból használja. A történetben fontos szerep jut mechanikus embereknek és léghajóknak, de nem több, mint amennyi mondjuk a viktoriánus kor hangulatának (főbb szereplőink jobbára a korszakra jellemző, egyszerre szép és élhetetlen udvariassági szokásoknak megfelelően cselekszenek és beszélnek), vagy épp a zombiknak. Mert igen, itt még azok is vannak, meg más horrorisztikus részek, ahogy Jane Austen tollára való, igen lassan bimbózó szerelmi kapcsolat is.”