Alien: Covenant

„Ami a legfontosabb talán a Covenant kapcsán, hogy a sztori több ponton is igyekszik megidézni a klasszikus A nyolcadik utas: a Halált zenékkel, hangokkal, utalásokkal, cselekményrészekkel és fel-fel bukkanó elemekkel már a főcímtől kezdve. Mintha Ridley Scott megpróbált volna hatni ezzel a rajongókra (akárcsak Az ébredő erő esetében Abramsék), közben pedig valamelyest tovább is görgetni és megmagyarázni az egész franchise ívét. Ennek sikeréről persze lehetne vitázni, kinek-kinek vérmérsékletétől és a klasszikusok iránti hozzáállásától függően... Elég például megemlíteni, hogy a film felrajzolja a xenomorf evolúciós vonalát, ezzel egész pontosan három szakaszra bontva azt a Prometheus, a Covernant és az 1979-es első rész szörnyei között.

Ugyanakkor ez egy egészen másfajta mű, mint megidézett őseredetije. Míg a klasszikus Alient a bizonytalansággal és borzongással elért nyomasztó légkör tette hatásos horrorfilmmé, addig a Covenant a félelmet egyenesen az arcunkba tolja, és brutalitással tálalja, amely az elődeihez képest elég nagy változás. Homogén alkotást kaptunk, ami végig lebilincselő élményt nyújt, nyomasztó légköre pedig a moziteremből kijőve is velünk marad. Aki nem akad fent azon, hogy Ridley Scott és csapata hogyan nyúl a kultikus szörny mítoszához, és szereti a véres, feszült, sokszor zsigerekig hatoló horrorfilmeket, azok bátran tegyenek egy próbát ezzel a mozival. Nem lesz belőle kultuszmű, de a korábbi évek hasonló filmjeit elnézve, nem is baj, ha megmarad a nyomasztó ijesztegetésnél.”