Cinda Williams Chima: Lángvető

„A világról nem tudok sokat mondani, ha valaki olvasott már high fantasyt, akkor el tudja képzelni, nem sok újdonság van benne. Annyit talán elárulhatok, hogy van benne sárkány. Igaz, nagyon sokára kerül elő, de nálam abszolút felhúzta az egészet. Még mindig elfogult vagyok a sárkányokkal szemben.

A cselekmény viszont… húha! Vannak azok a történetek, amik sok szálon futnak, és a végére valahogy mindegyik összefonódik, de mire odaérsz, már elvesztetted a fonalat, és fogalmad sincs, mi történt egyáltalán. Na, ez nem ilyen. Igen, az elején tényleg vannak különböző szálak, de mivel ez kettőt jelent, nem nehéz őket követni. Ha be is jönnek újabb karakterszemszögek, hamar rá lehet jönni, melyik szálhoz kapcsolódnak és hogyan. Ráadásul ahhoz képest, hogy viszonylag lassan építkezik, elég izgalmas. Jó, az első felén még nem rágtam le a körmöm, de ahogy haladtunk a végéhez, egyre inkább olyan vége volt a fejezeteknek, ahol képtelenség volt abbahagyni. Akció és izgalom is volt, és bőven kaptunk gondolkodnivalót is. Ráadásul mivel ez egy sorozat első része, csomó mindenre választ sem kaptunk, sőt az utolsó fejezet csak még több kérdést vetett fel, tehát tegnapra kérem a folytatást. Köszönöm!

Ha valaki attól félne, hogy ez egy ifjúsági könyv, ne féljen belevágni. Persze nincs a klasszikusok közelében sem, ez azért jóval egyszerűbb, de legalább annyira élveztem, mint bármelyik klasszikust.”